A szabad Európa egyik legfontosabb évfordulója

„A varsói csata évfordulóját nemcsak a lengyel fővárosban, nemcsak Lengyelországban, hanem egész Európában illő volna megünnepelni. A Visztula mentén ugyan Lengyelország győzött, de győzelme döntő módon kihatott Európa népeinek szabadságára, amelyet így nem itathatott fel a kommunizmus végzetes sötétsége. Történelmi léptékekben az ­1920-as esztendő azt a XVIII. század végén kezdődött eseménysort zárta le, amely Lengyelország Poroszország, Oroszország és Ausztria általi felosztását jelentette.

A varsói csata egy olyan korszerű nemzetépítés megkoronázása volt, amely az európai és az egyetemes történelemben majdhogynem példa nélküli. A katonai és a politikai vereségek romjain (többek között megannyi lengyel felkelésről és hamvába holt államkezdeményről van szó) akkor teremtődött meg az államiságát nélkülözni kénytelen lengyel nemzet, amikor Lengyelország a XVIII. század alkonyától egészen az első világháború végéig nem létezett Európa térképén. A lengyel történelem nem mindennapi jellemzői közül az emelendő ki első helyen, hogy a feudális kor lengyel társadalma mi módon vált Európa egyik legmodernebb honpolgári társadalmává anélkül, hogy saját állami intézményekkel rendelkezett volna. A társadalmi, kulturális intézmények, sportegyletek – mint a Sokół (Sólyom)-szövetségek –, az önfinanszírozó pénztárak, tudományos társaságok, iskolai önképző körök hatalmas hálózatát csak az erősen központosított hatalom által a Meidzsi-kor Japánjában bevezetett reformokhoz lehet hasonlítani. Ez az alulról induló demokratikus forradalom a XIX. század második felében a Lengyelországot felosztó hatalmak ellenére ment végbe.

Ez annak bizonyítéka, hogy a lengyelek képesek voltak levonni saját történelmükből a megfelelő tanulságokat és a legkorszerűbb fogalmak – a szerves napi aprómunka, demokratikus reformok, a nők és a társadalmi tömegek önálló megjelenése – jegyé­ben tudtak cselekedni. A felvilágosodás korának nevelésügyi, tudományos és társadalmi-eszmei frontjain aratott győzelmek nélkül lehetetlen lett volna a valóságos harctéri frontokon is győzni.”