Fehér, heteroszexuális férfiként ez tűnik a legfontosabb kérdésnek számomra az elmúlt tíz évben. Azt gondolom, hogy alapvető, strukturális szinten van közöm hozzá. A #metoo nem a nők története, hanem főleg a heteroszexuális, privilegizált fehér férfiaké, akik abban a rendszerben nőttek fel, amit hozzájuk hasonló férfiak úgy alakítottak ki, hogy egy férfinak mindent lehet. A Black Lives Matter sem kizárólag a feketék története, hanem azoké a fehér férfiaké, akik egy olyan rendszert építettek ki és tartanak fent, amiben a feketéknek nemcsak egyenlő lehetőségeik nincsenek, de simán rátérdelhetnek a nyakukra nyolc percig.
A kisebbségek évek óta azért küzdenek, hogy hallatszódjon a hangjuk, hogy látszódjanak, hogy lehetőséget kapjanak megszólalni, és joggal mondják, hogy nem találják a nekik vagy róluk szóló könyveket, filmeket, mert az ő történeteiket nem mondják el.
A jó hírem az, hogy nekünk, fehér, heteorszexuális férfiaknak szól minden film és irodalom.