„Nem a »hegyvidéki« polgármester kereszténységből elbukott atyai fölmenőiről írok, a vezeklését sem kívánom őszintének vagy színleltnek minősíteni. Mindezeknek ahhoz, amire szeretnék némi figyelmet irányítani – kevés köze van.
Azon akarok elgondolkodni, hogy lehet-e közös emlékműve gyilkosnak és áldozatnak? Lelövöm a poént: nem. A modern európai történelem ismerői szememre vethetik, hogy megfeledkezem a spanyolországi Halottak Völgyéről, ahol az 1936-38-as polgárháború áldozatainak síremlékei vannak, függetlenül attól, melyik oldal fegyvereitől estek el. Ott azonban nem gyilkos és áldozat került egy sírba, illetve nem gyilkosnak és áldozatnak áll közös emlékmű, hanem katonáknak.”