Történelmi narratívák háborúja

„Van-e köze a hazai és nemzetközi szabadkőműves mozgalmaknak a történelmi Magyarország szétveréséhez? A Szakács Árpád által a hazai közélet porondjára bedobott újabb »kézigránát« az eddigieknél is jóval nagyobbat szólt, és egyáltalán nem véletlenül. Korábbi sorozatában, melyben felhívta a figyelmet arra a bájos jelenségre, miszerint a jobboldali nemzeti kormányt lépten-nyomon pocskondiázó, fasisztázó liberális értelmiségi közeget voltaképpen a jobboldali, nemzeti kormány tartja el, élteti, táplálja, unisono hörgés és sikoltozás fogadta.

Most pedig itt van a XX. századi történelmünk talán legveszedelmesebb taposóaknája, az úgynevezett szabadkőműves-vita. Hogy azonban érthető legyen, milyen neuralgikus pontot találtak el Szakács Árpád sorai, és miért reagált a másik oldal olyan vehemens, kocsmai stílusban, érveket mellőzve, posztó tekintélyelvi alapon, ahhoz lépjünk hátrébb néhány lépést, hogy tisztán láthassuk a frontvonalakat, melyeknek a szabadkőműves-vita csupán egy látszólag jelentéktelen, ugyanakkor igencsak véráztatta szakasza.

Véleményem szerint ezekben a vitákban egyszerre vélhetjük meghallani egy réges-régi harc visszhangjait, és egy, még megvívandó küzdelem »rohamista« előcsatározásainak zajait.

A XX. századi magyar történelmet, illetve kissé kiterjesztettebb formában a kiegyezéstől a rendszerváltásig terjedő történelmünk eseményeit hosszú ideig ellentmondást nem tűrő módon a marxista történelmi narratíva határozta meg.”