Senkinek nincs a homlokára írva, hogy pedofil

„Értem, hogy sokakat felháborított ez az ítélet. Én is dühös vagyok. Egyfolytában dühös vagyok már legalább 15 éve, mióta ezen a területen dolgozom. De ha nemcsak annyit akarunk, hogy a feszültség egy pillanatra csökkenjen, hanem valódi változást, akkor össze kell fognunk, és tényleges lépéseket kell tennünk. Ehhez kérlek, írd alá ezt a petíciót. Az ebben foglalt kérések képesek lennének elindítani a társadalmunkat egy olyan világ felé, ami a gyerekek számára tényleg biztonságosabb. 

Nekem ezt jelenti ez az ügy.

A reményt arra, hogy továbbléphetünk a középkori elvektől, hogy képesek vagyunk felismerni, hogy a rendszerszintű, társadalmi, tehát valódi változáshoz igazi, belső változtatások kellenek, és ennek mi is részesei vagyunk, mindannyian. 

A gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések töredékét követik el olyanok, akiket a szakértői vizsgálatok pedofilnak minősítenek. Az elkövetők többsége számára a gyerek nem a vágy kizárólagos »tárgya« – ezek az emberek a könnyebb ellenállás, a kíváncsiság, az egyszerűség, az »éppen kéznél volt« , meg a »nem volt más kéznél« érzésektől vezérelve követik el tettüket.

A teljes képet kell látni, amikor a gyerekek védelmében akarunk cselekedni. A pedofilokat is, meg azokat is, akik nem pedofilok. A szexuális erőszakot is, meg az érzelmi, fizikai bántalmazást és elhanyagolást is. A dark weben bizniszelő bűnszervezeteket is, meg a saját gyerekét, unokáját, tanítványát, diákját, sportolóját kihasználó »magányos elkövetőket« is.

Tudom, hogy ez sok szempontból sokkal félelmetesebb, mint azt keresni, kinek van a homlokára írva, hogy pedofil. De az a helyzet, hogy senkinek nincs a homlokára írva. Ezért kell nekünk okosnak lenni, gondolkodni, és mindent, de mindent megtenni a gyerekek védelmében. Csak így tudjuk csökkenteni a kockázatokat, és nagyobb biztonságban tudni azokat, akik mindannyiunk számára a legfontosabbak. Ezt pedig nem lehet dühből csinálni. Csak higgadtan.”