Senki se számít az amerikai inkvizícióra

„Ha az amerikai média le akarja cserélni az objektivitásra törekvést a »morális tisztaság« meghirdetésére, akkor mindkettőt félreérti. Nem »aktivista« újságírásra van szükség, hanem a tények tiszteletére és független, eredeti, és ha kell, kényelmetlen véleményekre.

Engedjék meg, hogy Magyarországon elsőként közzétegyük a halhatatlan Monty Python csoport legújabb jelenetét. A helyszín Washington, a Lincoln Park-i felszabadítási emlékmű, amelyet meglátogatnak a tüntetők, hogy ha már ott vannak, jól leszedjék.

    Tüntető (megafonba kiabálva): »Fekete vagyok, az én véleményem többet ér a tiédnél! Micsoda? Azt hiszed, azért, mert fehér vagy, neked van igazad?«

    Fehér nő: »A véleményeink egyformán érvényesek!«

    Tömeg: »Nem, nem egyformán!«

    Férfi (a fehér nőhöz): »Amit csinálsz, azt fehér privilégiumnak hívják!«

    Fehér nő: »Hogy lenne privilégium azt mondani, hogy az ő jogai meg az én jogaim egyenlő fontosságúak?«

    Fekete nő (kiabálva): »Én sose leszek veled egyenlő!«

    Fehér nő: »De igen, most az vagy!«

Sajnos nem szatíráról van szó: ez a párbeszéd néhány napja valóban megtörtént, és ha valaki azzal jönne, hogy egy-két ostoba tüntetővel még ne minősítsünk egy egész tüntetéssorozatot, igaza van: az ostobák ennél sokkal többen vannak. Váratlanul csapnak le, és ha elsőre nem érted, amit mondanak, akkor még egyszer bejönnek. »A két fegyverünk az elrettentés, a meglepetés… és a könyörtelen végrehajtás« (Monty Python Cirkusza: a spanyol inkvizíciós szkeccs).”