„A rend megbontásához nem csak az vezet, hogy tiltjuk és – sajnos – enyhén büntetjük a rongálást, hanem az is, ha elhanyagoljuk a tanítás szabályait. Amelyekbe a nemzetről való gondolkodást is erősen bele kellene illeszteni. Ez azt jelentené, hogy megismertetjük a valódi múltat. Ha ezt valaki nem ismeri, nem érti a jelent sem. Így fordulhat elő, hogy T. Edit gyűlölettől elvakulva fröcsögheti, hogy itt fasizmus van. Mit tud ez a szerencsétlen a fasizmusról? Miért nem követelik meg, hogy bizonyítsa állítását? Hazudni és »szóköveket« (hogy némi képzavarral éljek) dobálni nagyjainkra szabad? Az utóbbi időszak számos vitája is bizonyítja, sajnos szabad. A történelmet átírni szabad. És ez nincs jól így. Kíváncsi volnék egy olyan felmérésre, amelyben megkérdezik az ifjúságot, a magyar történelemből kit választanának példaképnek? Nem biztos, hogy pozitív meglepetést okoznának.
A tanulság megint csak az, hogy mindenért, amit elmulasztottunk, fizetni kell. A tanítás, a nevelés hiányosságaiért is. Továbbá azért is, mert hagytuk, hogy ez a történelemhamisító, országkirabló társaság még mindig szerepet kapjon az életünkben.
T. Edit reménytelen eset. Horthy Miklósról nyilván nem sokat tud. Bizonyára azt a gondolatát sem ismeri, amelyet idézek: »Arra kérem a nemzetet, hogy tegyen félre minden ellenségeskedést és pártviszályt, s fordítsuk figyelmünket az ország újbóli felépítésére.« Ami azt illeti, a nemzetrongálók miatt ez eddig sem volt és ezután sem lesz könnyű feladat.”