Pont mint a létező szocializmus!

„Alan Sokal, a Harvardon és a Princetoni Egyetemen végzett matematikus és fizikus professzor egy nap úgy gondolta, megtréfálja az öntelt, magas lóról értekező, önmaguk fontosságától elájuló nemzetközi tudományos elitet. 1996-ban egy komolynak látszó tanulmányt adott le a világhírű Duke University Press Social Text című folyóiratába. Értekezésének címe: »Transgressing the Boundaries: Towards a Transformative Hermeneutics of Quantum Gravity«. Szabad fordításban ez valahogy így hangzik: A határok átlépése: a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé. A tudományos életet új megvilágításba helyező írás annak rendje és módja szerint meg is jelent a rangos folyóiratban. A tudomány oltárán tehát újabb hivatkozások születtek, hiszen Alan Sokal a szakma szabályai szerint ideológiailag csak egy körhöz tartozó gondolkodók (a félreértések elkerülése végett: ezek nem jobboldaliak voltak) »kutatásaival« egészítette ki a saját felfedezését, aminek a lényege: a kvantumgravitáció egy társadalmi és nyelvészeti konstrukció csupán. Ezt ne próbálják értelmezni, felesleges. Rögtön megtudják, miért.

Alan Sokal ekkor nem úgy viselkedett, mint ilyenkor egy átlagos magyar bölcsész tudós, vagyis nem rohant a számítógéphez felvezetni az MTMT-indexébe az új cikkét. Nem is nyomozta le azonnal, hogy ez hány pontot ér a tudománymetriában, és a haverjait sem hívta fel azzal hízelegve, hogy »idéztelek ám, majd te is idézz!«.

Nos, Alan Sokal nem ezt tette. Hanem várt. Egy napot, két napot, egy hetet, két hetet, három hetet… De nem történt semmi. Mindenki tudomásul vette, hogy gazdagodott a tudomány az új írással.

És akkor becsapott a jó nagy magyar alföldi ménkű. Csak úgy zúgott a sok tudományos fej a hanghatástól és a sokktól. Alan Sokal ugyanis, megelégelve a várakozást, a Lingua Franca folyóiratban közzétette: konkrétan hülyét csinált a Duke University rangos szakmai folyóirat szerkesztőiből, tudományos tézise pestiesen szólva egy baromság. Azt akarta tesztelni, feltűnik-e, hogy tudományos cikke egy kamu. Vagy elég az, ha ideológiailag rendben van a tézise, formálisan körüludvarolja a magasságos baloldali szürkeállományt azzal, hogy rájuk hivatkozik.

Alan Sokal később egy interjúban elmondta, az ösztönözte az átverésre, hogy elolvasta a Higher Superstition című könyvet, amiben Paul R. Gross és Norman Levitt szerzők azt állították: egyes bölcsészettudományi folyóiratok bármit lehoznak, amiben »megfelelő baloldali gondolat található« vagy kellő mennyiségben idéznek ismert balos szerzőktől.

De térjünk át inkább a hazai vizekre, mert ha globális színtéren ez zajlik, képzeljék el, mi lehet Magyarországon, az itteni provinciális tudományos magaslatokban. Na jó, inkább ne képzeljék el. Látszatra itt jobb a helyzet, hiszen nálunk a marxista emlőkön nevelkedett Romsics Ignácok és Karsai Lászlók uralkodnak a mindenkori tudomány hitelessége felett, hogy a »hagymázas teóriák és összeesküvés-elméletek« ne ronthassák meg a bátor ifjúság gondolkodását. Igaz, ők már nem marxisták, mert a rendszerváltozás környékén az egyik reggel liberálisként ébredtek fel. Hölgyeim és uraim, történnek még csodák a mi életünkben is!

Meg itt van Karsainak a negyvenéves sérelme, ami felett nem tud napirendre térni, ugyanis anno a »mumus Raffay« antikommunista művek terjesztésével vádolta meg. Persze ekkoriban a vegytiszta kommunista családi háttérrel rendelkező Karsai annyira volt antikommunista, mint maga Lenin 1917-ben. Például a Marx és Engels a nemzeti kérdésről című munkájában 1980-ban Karsai még olyan vulgármarxista ömlengéssel éljenezte a rendszert, hogy maga Bakunyin is elégedetten csettintett erre a pokolban. Mármint ha Belzebub elvitte hozzá az információt.”