Osztályharcos biciklibolsevizmus

„Budapest nemcsak az itt lakók otthona, hanem az egyre bővülő szíve is. A főváros közigazgatási határán túl élők jelentős része itt dolgozik, itt fizet iparűzési adót, itt gyógyít, tanít, szolgáltat. Ők meghatározóan formálják a várost, építik azt, hozzájárulnak GDP-jéhez, öregbítik hírnevét. Sokan közülük autóval közlekednek. Nem meggyőződésből, hanem mert így a legegyszerűbb, leggyorsabb, legkényelmesebb.Őket vette most célkeresztbe Budapest ideológiailag fixált balliberális vezetése.

Senki nem gondolhatja ugyanis komolyan, hogy Tárnokról vagy Sülysápról télen-nyáron biciklivel teker majd be Budapestre a doktor, a kőműves, a bolti eladó, a tanár, az ügyvéd. De az is túl van a józan ész határain, hogy biciklire pattanva szállítja haza hosszabb időre vásárolt élelmiszerét egy gyengülő fizikumú idős ember; nehéz szerszámosládájával két keréken kacsázik a szaki; hogy három-négy gyerekkel, hegedűvel, vívófelszereléssel karikázik keresztül-kasul a városon az a szülő, akinek amúgy munkája is van. Mindez teljesen irreális és életszerűtlen. Hagymázas utópia.

Szögezzük tehát le: az autó legitim és nélkülözhetetlen közlekedési eszköz nagyon sok embernek. Félreértés ne essék, a főváros egyes negyedeiben helyes és jogos cél a forgalomcsillapítás, az autózás mértékének csökkentése. Csakhogy ennek előfeltételei vannak: P+R-parkolók sokasága, tiszta, átszállásmentes kötött pályás tömegközlekedési kapcsolatok, a vasút sokkal nagyobb arányú bevonása a városi tömegközlekedésbe, biztonságos csomagmegőrzés és így tovább. Amíg ez hiányzik, amíg nem folytatódik a Tarlós István fémjelezte kilenc év, e kegyelmi időszak kármentő és fejlesztő missziója, addig egyetlen közlekedési mód kizárólagos erőltetése egyszerre dilettáns és arcátlan. Ebből következően azok, akik üldöznék és büntetnék az autó­zást, szükségszerűen másodrendűnek, értéktelennek tartják polgártársaik jelentős részét.

Márpedig Karácsony Gergely, ez a jellemtelen kommunista – a koronavírus-járvány okán ölébe hullott rendkívüli felhatalmazással visszaélve, hónapokig egy személyben döntve fontos fővárosi ügyekben – nagy lendülettel elkezdte tönkrevágni Budapest közlekedési rendszerét az eszetlenül odapacsmagolt kerékpársávokkal. Kommunista, hiszen az általa társelnökölt törpepárt teljesítmény és ellenszolgáltatás nélkül adná a heréknek a mások által megkeresett pénzt úgynevezett alapjövedelem címén; és jellemtelen, mert Gyurcsány Ferenc szövegírójából állítólagosan rendszerkritikus LMP-s lett, később a pártütők egyikeként részt vett a Párbeszédnek nevezett agentúra megalapításában, majd, miután úgy nyilatkozott, hogy az MSZP-t még a Fidesznél is jobban utálja, néhány Unicum hatására mégis beállt az előbbi miniszterelnök-jelöltjének, hogy végül főpolgármesterként bezárja a kört, és Gyurcsány sleppjével tömje púposra a Városházát.

E ponton szükséges leszögezni: e sorok szerzője nem a kerékpározás ellen emel szót, nem is a bicikliseket kárhoztatja úgy általában. Budapest ugyanis egy nagyváros, ahol a sokféle élethelyzetből adódóan sokféle közlekedési módnak helye van – helye kell, hogy legyen. A biciklizésnek éppúgy, mint a tömegközlekedésnek vagy az autózásnak. Ám aki ezek közül egyet privilegizál, a többit és az azokat használókat szükségszerűen hátrányosan különbözteti meg. Kirekeszti, diszkriminálja – csak hogy a liberálisul beszélők is értsék.”