„Hogy bizonyos Kövér László magyar állampolgár mit gondol Trianonról, felelősségről, a »baloldalról« mint olyanról, a történelemről, a világmindenségről meg mindenről, magánügy. Gondolni még szabad. Hogy mit mond Kövér László, Magyarország (a korai, hirtelen halált halt Magyar Köztársaság oldalági örököse) harmadik számú közjogi méltósága, az – úgymond, a nemzet választói akaratát képviselő – Országgyűlés elnöke, már nem. Az közügy, vagy inkább köztünet.
Teljesen érdektelen lenne foglalkozni Kövér László állampolgár véleményével, hiszen ilyesmit számos kocsmában hallhat az ember, többnyire olyan alakoktól, akik már hosszú évek óta nyitástól zárásig ott ülnek a zenegép és a vécéajtó közötti vendéglátóipari holttérben, és időnként belemondják sarkalatos igazságaikat a hideg és ellenséges világba, amely ezt potya felesekkel honorálja. Ez persze nem jó, de nem is tragikus. Ha azonban Kövér László (és a kövérlászlók mint gyűjtőfogalom) efféle szesztesvérnemzeti élettérré szűkíti a közbeszédet, akkor – függetlenül attól, hogy politikailag kiszámított pózról vagy éppen privát delíriumról van-e szó, netán arról, hogy az utóbbit kihasználják az előbbi kialakításához – nehéz ezzel nem foglalkozni (még ha háborog is tőle az ember gyomra, mint a »Kevert« fantázianevű szeszvegyipari terméktől).
Kövér László tézisének summázata szerint a »baloldal« felelős Trianonért, hiszen – és ezt tekinthetjük a tézis argumentációjának – a »baloldal« mindenkor kész rárontani »nemzetére«. Ebben nem sok újdonság van. Lehet persze cáfolni, vitatkozni vele, de tulajdonképpen sok értelme nincs az efféle vitának, hiszen ahhoz naivan úgy kellene tennünk, mintha az efféle kinyilatkoztatások valamiféle diskurzus, és nem egy sajátos hatalmi monológ részei lennének. Itt tehát részemről nem arra teszek kísérletet, hogy valamiféle párbeszédet imitáljak, mintha Kövér László és a kövérlászlók valamiképpen megszólítottak volna, hanem inkább arra, hogy rámutassak: a fenti »tézis« nem csupán ostoba, következetlen, történelmietlen és rossz a szaga, hanem ennél több (és/vagy kevesebb): aktuálpolitikai, fröcsögő lózung, semmi köze traumához, Trianonhoz, történelemhez. Puszta propaganda, visinszkiji veszettkutyázás. És mint ilyen, baromi unalmas.”