Magyarország kiállt mellettünk

„Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a hét elején Jeruzsálemben folytatott kétoldalú tárgyalásokat Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel és Gabi Askenazi külügyminiszterrel. Mit tekint a vizit legfontosabb eredményének?

Nehéz időket élünk a koronavírus-járvány miatt; a magyar miniszter látogatása már csak emiatt is rendkívül fontos, hiszen a két ország szorosan együttműködik annak érdekében, hogy megoldásokat találjon a pandémia teremtette helyzetben. Vannak fontos ­projektjeink, például világszínvonalú lélegeztetőgépeket gyártunk közösen Magyarországon. A vizitnek ugyanakkor van egy rendkívül fontos politikai dimenziója is. Magyarország ugyanis azon kevés állam közé tartozik, amely kiáll Izrael mellett a nemzetközi színtéren. Országom pedig nagyon hálás Budapestnek, amiért nem fél felszólalni az Izraellel szembeni, előítéleteken alapuló politikai támadások ellen.

Mi az oka annak, hogy a két ország közötti kapcsolat minden korábbinál szorosabb lett az utóbbi időben? 

Az egyébként is szoros kapcsolatokat tovább erősíti az a tény, hogy sok közös van bennünk. Egyrészt ugyanazt a politikai irányvonalat képviseljük, másrészt a Magyarországon élő zsidó közösség és a történelem is összeköt minket. Izrael ráadásul sajnos évtizedek óta az igaztalan támadások kereszttüzében áll, az utóbbi időben pedig Magyarország is hasonló sorsra jutott. Ahogy Szijjártó Péter hangsúlyozta Jeruzsálemben: mindkét ország bizonyosan az élvonalban lenne, ha rangsort állítanánk fel azok között az államok között, akik leginkább a nemzetközi szervezetek és a mainstream média támadásainak kereszttüzében állnak.

Úgy tűnik, a konzervatív kormányoknak számolniuk kell a liberális mainstream szüntelen kritikáival…

Izrael esetében nem az számít, hogy liberális vagy konzervatív kormány van-e hatalmon. Mindig túlnyomó többségben voltak azok a hangok, akik kritizálják az országot. A véleménnyel sosincs baj, azzal viszont annál inkább, hogy a demokrácia vagy a liberális eszmék nevében nemzetközi szervezetek vagy nem kormányzati szervezetek azzal vádolják Izraelt, hogy nem demokratikusan viselkedik a palesztinokkal, miközben ők maguk gond nélkül használnak demokratikusnak semmiképp sem nevezhető módszereket, amikor Izrael pellengérre állításáról van szó. Vegyük csak az Izrael-ellenes BDS (Bojkott, megfosztás és szankciók – a szerk.) mozgalmat, amely egyetlen célja, hogy kisöpörjék az izraelieket bizonyos területekről. Pedig nem lehet minden hibát Jeruzsálem nyakába varrni, hiszen a palesztinok azok, akik eddig bármiféle békemegoldást zsigerből elutasítottak. Az olyasfajta embereket pedig nem szeretem, akik rendkívül liberálisak és demokratikusak mindaddig, amíg egyetértesz a véleményükkel, de abban a pillanatban az emberiség ellenségévé kiáltanak ki, amint hangot mersz adni egy ellentétes álláspontnak.

Az elmúlt időszakban valóban sok vád éri Izraelt. Mások mellett az Európai Unió is aggodalmát fejezete ki az izraeli szuverenitás palesztin területekre való kiterjesztésének szándéka miatt. Úgy véli, nem jogosak az évszázad alkujaként emlegetett béketerv érvényesítésének szándéka miatt megfogalmazott kritikák?

Azt gondolom, ebben a kérdésben nem az számít, hogy egy adott ország vagy politikai közösség támogatja-e a béketerv megvalósulását vagy sem. Számunkra a véleményszabadság rendkívül fontos érték, teljesen természetes tehát, hogy mindenki maga dönti el, milyen álláspontra helyezkedik. Mielőtt azonban valaki ítéletet hoz, legalább annyi elvárható volna, hogy tudatában legyen, mire mond nemet. Jelen esetben tehát annak, mi is áll pontosan az egyébként amerikai, tehát nem izrae­li tervben. Nem lehet elutasítani egy béketervet pusztán azért, mert Donald Trump amerikai elnök nevéhez kötődik, vagy épp azt hangoztatva, hogy az izraeli–palesztin békefolyamat halott. Arról nem is beszélve, hogy az EU eddig semmit nem tett le az asztalra a béke érdekében. Washingtonnak most lega­lább van egy terve. Adjunk esélyt neki.”