Gyurcsány Ferenc és a sötét triád

„»Ne gondolkodj azon, hogy az általa mondott és tett dolgok észszerű terv vagy stratégia részét képezik-e, mivel ez ritkán fordul elő. Tekints ezekre mint patológiájának termékeire, és rögtön tökéletes értelmet nyernek.« Az iménti sorok George Conwaytől származnak, aki mindezt Donald Trump állandó kritikusaként az USA elnökére vonatkoztatta, azonban Gyurcsány Ferenc minapi parlamenti felszólalását hallgatva önkéntelenül is felderengenek a fent idézett mondatok.

A politika területén a pszichológusok a közelmúltban igazolták azt az elméletet, hogy az emberi személyiség alapvető jellemzői – mint például az extroverzió és a nárcizmus – alakítják a politikai ágensek sajátos vezetési stílusát és az általuk hozott döntéseket, míg számos tényező, kiváltképpen a világ eseményei és a politikai realitások határozzák meg, hogy a politikai vezetők mit tudnak és mit fognak tenni hivatalukban.

Nem új keletű jelenség annak az elemzése, hogy a politikai vezetők mentálisan egészségesek-e, és sok esetben ki is derült, hogy tényleg küzdöttek valamilyen pszichés problémával. Gerald Ford elnök felesége alkoholizmussal és gyógyszerfüggőséggel küzdött, Lawton Chiles amerikai szenátor pedig drogfüggőségben szenvedett. Abraham Lincoln, Thomas Eagleton és Martin Luther King depresszióban szenvedett, George W. Bush elnököt pedig nárcisztikus személyiségzavarral jellemezte hivatali ideje alatt egy pszichiáter.

A volt miniszterelnök a parlamentben – a tőle megszokott módon – rendkívül teátrálisan indított a »nemzet magasztos ügyéről«, melyet a jelenlegi kormány a »politika silány eszközévé« degradál, majd szót ejtett Trianonról, a nemzeti egységről és a határon túli magyarságról is.”