Egy vezér a sakktáblán

„Egy vezér megjelent a jövő geopolitikai sakktábláján. Mit kezdjünk vele? Mert Oroszország nélkül, főként ellene, nem lehet elgondolkodni a világról. Közben az elnök tanulmányt tett közzé az amerikai The National Interestben Valós tanulságok 75 évvel a II. világháború után címmel (ujnepszabadsag.wordpress.com, 2020. június 28.). Oroszország történelmi joggal érzékeny a világháborús emlékezetpolitikára, de könnyelműség volna a cikket azzal elintézni, hogy a Kreml újabb békepropaganda-szólama.

Főként, mert Putyin szerint »A 'nyugat alkonyaként' emlegetett korszakunkban nagy a kísértés arra, hogy a hanyatló társadalmi rendszer gondjain erőszakkal legyenek úrrá, és olyan szélsőséges eszközökhöz, módszerekhez folyamodjanak, amilyenekhez a nácik folyamodtak a II. világháború előtt és alatt, s melyeken csak világméretű összefogással sikerült felülkerekedni. Ma a hatalmi helyzetben lévő körök Oroszországban (és Kínában) jelölik meg fő ellenségüket, mert a két keleti nagyhatalom véget akar vetni egyetlen állam világuralmának, és a nyugati civilizáció más országok kifosztásán alapuló prosperitásának« – írja Putyin, kijelentve: hamis illúzió, hogy országát térdre kényszeríthetik.

Lehet vitatni a korszak eme leírását. Hogy Moszkva csupán preventív harcias tisztánlátással védekezik a »hanyatló nyugatot kísértő« agresszivitás ellen. De a szöveg csak annak a kísértésnek része, hogy elfogadjuk: véget kell vetni a régi világnak, a régi világon alapuló új világ nevében. Békében és egyetértésben a putyini világrendért?”