Ebbe bele is lehet dögleni

„Még egy hete sincs, hogy nyilatkozott a Hírklikknek az Erzsébet-táborokban zajló, kormánykampánynak is beillő »felmérésről«, aminek nevében olyan szórólapokat osztogattak a kisiskolásoknak a kormány-pénzelt Kopp Mária Intézet megbízásából, amelyek bőven kimerítik a politikai pedofília fogalmát. Ezzel szinte egy időben értesítette a közvéleményt a rendőrségi toborzóról is, amivel iskolarendőröket keresnek szeptembertől – a hirdetés villámgyorsan le is került a forrásoldalról. Miután imádjuk az összeesküvés-elméleteket, egyértelműen túl sok ez a jóból és önkéntelenül adódik a kérdés, hogy presszionálták-e finoman a lemondása érdekében?

Ha bármi ilyesmi történt volna, egyértelmű, hogy maradok. Tipikusan az az alkat vagyok, aki ha bármilyen fenyegetést kap, csak azért is marad. Ha beszorítanak, tuti, hogy nem állok fel a székemből, szerintem ezt a képet sikerült kialakítanom magamról az elmúlt években.

Sosem tűnt egy gyorsan kifulladó sprinternek, sokkal inkább szívós hosszútávfutónak. A legutóbbi beszélgetésünkkor nem látszott fáradtnak.

Talán csak nem tűnt fel. De tény, hogy a járvány miatti pillanatnyi lélegzetvétel és távolságtartásnyi szünet ráébresztett, hogy az eddigi tevékenységet a jelen formájában egyszerűen fizikailag lehetetlen így folytatni. Miután újraindult az eddigi intenzív működésünk, kénytelen voltam megállapítani, hogy ez, így, érdemben nem megy tovább. Lehetetlen életvitelszerűen úgy ingázni szinte naponta Miskolcról, hogy az ne hasson ki a munkám minőségére. Márpedig miskolci lévén, ez volt a napi gyakorlat több mint két éven át. Ez irgalmatlan munka és teherbírás – muszáj volt váltani.”