Az Airbnb és a NER

„Eljött az igazság pillanata, na jó, majdnem eljött az igazság pillanata.

Nem azért, mert a rövid távú szálláshely-szolgáltatás gyors növekedése vastagon benne van az ugyancsak meredeken emelkedő albérletárakban. Nem azért, mert az Airbnb típusú szállásadás gyors terjedése egész társasházakat tett átjáróházzá, zilálta szét a lakóközösségeket. Nem azért, mert súlyos környezetterhelés-növekedést okozott elterjedése, amit a helyben lakók viseltek el kompenzáció nélkül. Nem azért, mert valakinek szemet szúrt (GVH?) az az indokolhatatlan adóelőny, amely a piaci szereplőket helyzetbe hozta (átalányadózás: 38.400 Ft/szoba/év!!) az egyéb szállásszolgáltatásokat nyújtókhoz képest jövedelemtermelő képességben. Nem azért mert az MNB óvatos témafelvetése után (MNB Lakáspiaci jelentés) bárki komolyan fontolóra vette volna a befektetési célú lakóingatlan-vásárlás (javarészt Airbnb típusú üzemeltetés céljából történő vásárlás) korlátozását. Nem is azért, mert szabályozatlan lakhatási piacpárti és a zavarosban a (budapesti) felső-középosztály egy részét extra jövedelmekhez juttató rezsim már ne szeretné extra jövedelmekhez juttatni a budapesti felső-középosztály egy részét, és ezzel magához kötni a zavarosban megszerezhető extra jövedelem révén. Nem azért, mert a szabályozatlan piac önszerveződő szereplői szabályozni kezdték magukat, ugyebár. Nem azért, hogy hasonlóbb szabályozási (nem adó, hanem egyéb) feltételek mellett működjön az Airbnb kiadás és a szálló (hotel, motel, stb.) Nem azért, mert a lakhatási válság kárvallottjai – ezrek, sőt tízezrek politikai nyomás alá helyezték a kormányt (Parlamentet, Áder Jánost, whatever) és/vagy radikális lakhatási mozgalmárok Airbnb jelleggel kiadó lakásokat foglaltak volna el forradalmár jelleggel. (Ne legyünk igazságtalanok, a Lakásmeneten hallottam az »A lakhatás alapjog, Airbnb takarodj!« skandát.) És nem is azért, mert az ősszel a belső kerületekben és a fővárosban hatalomra jutott baloldal (részben bal) nekiment volna saját szerény eszközeivel igazságosságra, szolidaritásra és lakhatási válságra hivatkozva. (Oké, volt 2-3 hónap átadás-átvétel, aztán mire ocsúdtak(-tunk) nyakig álltunk a »maradjotthonban«, ne legyünk igazságtalanok újfent.)

Nem.

Hanem azért, mert a torta hirtelen kicsi lett: járvány – válság – nincs turista. Kicsi lett ahhoz, hogy a NER-tőke éhes szájainak is jusson és még a nemisbiztoshogyránkszavaz (sőt, legyen Karácsony) budapesti felsőközépnek (egy részének) is maradjon. Az éhes fiókák sivítása lecsapni késztette az anyasast (oké, ezt inkább ne vizualizáljuk, csak értsük). Legalábbis úgy tűnt. (Így tudd biztonságban a bizniszed Magyarországon…)

De.

De aztán mégsem úgy, hanem inkább harcolják meg ezt a harcot az önkormányzatok. Ami egyébként, ha elhihetném, hogy azért lett ez a nagy felbuzdulásból, mert megszólalt a józan ész, hogy hát talán mégsem kéne ugyanazt előírni Budapest VI. kerületében és Rácalmáson, akkor még örülnék is. Igen, jobb, ha ilyesmikről az önkormányzatok dönthetnek és igen, harcolják meg ők szépen és okosan, társadalmasítva, részvételiséggel és helyi népszavazással. Mindent összevetve, hogy mi és hogyan lesz jó a helyben élők közösségének, innen is nézve és onnan is nézve, érdekeket ütköztetve, kompromisszumba gyúrva.”