Rabszolgakereskedelem miatti jóvátételt követeltek a britektől, de nem voltak felkészülve a válaszra
Nem fognak a britek fizetni, azt is tudni, miért.
A rabszolgaságot például nem a Nyugat találta ki, de a Nyugat szüntette meg.
„Senki sem állítja, hogy az ehhez a kultúrkörhöz tartozó népek és államok az elmúlt évszázadokban bűntelenek voltak. Bármekkora westernfilm-rajongó az ember, összeszorul a szíve attól, ahogy a Vadnyugat meghódítása idején a fiatal állam az őslakosokkal bánt. Aligha van kedve eljelentékteleníteni a hatvanas évekig létező szegregációt annak, aki felkereste az atlantai Martin Luther King Múzeumot. Ott, a korabeli híradófelvételeket nézve döbben rá a látogató, hogy szinte tegnap törölték el a faji megkülönböztetést. Bőven élnek még azok a fekete kisgyerekek, akiket a hatvanas évek végén a déli államokban gyakran szövetségi ügynökök kísértek reggelente iskolába, hogy megvédjék őket a gyűlölködő fehérektől.
Érthető, hogy alig fél évszázaddal később még eleven seb ez és sok érzékenység tapad a faji kérdéshez. Mégis, arra példa, hogy Amerika és a sokat bírált nyugati civilizáció képes az önkorrekcióra, amikor elvei és a valóság eltér egymástól. A rabszolgaságot például nem a Nyugat találta ki, de a Nyugat szüntette meg. Amiképpen a szegregáció nagy amerikai szégyenét is többek között a faji egyenlőséget a keresztény tanításból levezető baptista prédikátor, Martin Luther King vezette polgárjogi mozgalom hatására számolták fel. (Ma már King is kényelmetlen örökség, hiszen például biblikus alapon ellenezte az azonos neműek házasságát.)
Az Egyesült Államokban zajló múltrombolás fontos kérdése, vajon kisiklás történik-e (az optimistábbak szerint csupán az 1968-at követő felfordulás ismétlődik meg), vagy egy civilizációs életciklus végén tartunk. Pesszimista olvasat szerint ugyanis a kereszténység és a felvilágosodás talapzatára épített államok, társadalmak szétesésének vagyunk tanúi, s a szétgurult kövekből valami más épül. Új világ, újracsomagolt marxizmusból (amely szerint az eszmék egyedül az uralkodó osztály elnyomási eszközei), a posztmodernből (amely szerint az igazság nem létezik, csak egymással egyenértékű versenyző narratívák) és a nagyvállalatok által felszított hisztérikus hedonizmusból összegyúrva. Olyan kor, amelyben az embereket bőrszínük, származásuk szerint sorolják be jók és rosszak, áldozatok és tettesek közé.”