Ah! A természet tökéletes! Aztán a flamingók után eszembe jutott a kardfogú tigris. Tényleg, az hol a csudában van?
„Keskeny Károly valami bevásárlásból jöhetett, mert a kezében kosár lógott, belőle pedig csomagok kandikáltak. Kissé különös volt barátunkat ilyen helyzetben megfigyelni, lévén eddig kizárólag olyan jelenetben láthattuk őt, melyben kellékként sétapálca, egy régi könyv, esetleg zsebóra szerepelt, semmiképp nem holmi kosár élelmiszerekkel.
Mentségére szóljon, hogy a kosár fonott volt, ósdi és nem túlzottan praktikus.
Jövök haza a boltból a napi szalonnaadagommal – kezdte, mikor letelepedtünk –, s látom, hogy a postaládák alatt egy nejlonzacskó hever. Ronda nejlonzacskó, rikító színekkel, valami chipset zabáló haladó szellemű idióta szórhatta el.
Ezek miatt pusztulnak ki a védett fajok! – füstölögtem. Tönkreteszik a tiszta, ártatlan és jóságos természetet. Eszembe jutottak a rózsás flamingók, amint repülnek az égen, naplemente az Andokban, aranyló kalász az Alföldön, vízesés, elefántcsordák, csicsergő madarak és játékos nyuszik szökellése a mezőn. Egy gólya a kémény tetején.
Ah! A természet tökéletes! Aztán a flamingók után eszembe jutott a kardfogú tigris. Tényleg, az hol a csudában van? Kinéztem a ház elé, de sehol. Egy veréb lépegetett a szemközti épület ablakpárkányán, a mellette álló garázs tetején pedig egy macska sétált. Fehér macska, itt-ott fekete színű foltokkal. Gyakran látom errefelé ezt a macskát, majd minden nap. Egy időben eltűnt pár hétre, s aggódtam is, hogy nem látom. Zavart éreztem az állandóságban. Az írás sem ment jól. Ha erre haladtam, mindig felpillantottam, vajon előkerült-e már.
Aztán egy idő után meglett. No, de a kardfogú tigrisről kezdtem beszélni, barátaim. Hol van? – tettem fel magamban a kérdést. – Én nem látom. Dobáljuk pár száz éve a szemetet, de nem sokat változott a világ. Keresse valaki a barlangi medvét meg a mamutot. Az vajon hová lett?”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Kíméletlenül őszinte volt az építési és közlekedési miniszter.
