„Nem érzi magát magányosnak a genderkutatásban? Megszoktuk, hogy ezzel a tudománnyal elsősorban nők foglalkoznak.
Magyarországon megszoktuk. Ám amit itthon természetesnek tartunk, az gyakran nem tükrözi a világtrendeket. Ebben az esetben sem. Az új évezredben egyre jellemzőbb, hogy a társadalmi nemek kutatásával nemcsak nők, hanem férfiak is foglalkoznak, és egyre aktívabbak a nemzetközi konferenciákon. Az is természetes, hogy nők is kutatják a férfiasság kategóriájának változásait, hiszen a női élet sajátosságaival sem lehet érdemben úgy foglalkozni, hogy kihagynánk a képből a férfiakat. Magyarországon azonban valóban az jellemző, hogy a társadalmi nemeket főleg nők kutatják, és vizsgálatuk tárgya elsősorban még ma is – teljes joggal – az, hogyan nyomják el a nőket az élet különböző területein.
A hazai közpolitika egyik furcsa fejleménye volt, hogy a veszélyhelyzetben a kormány teljhatalmat szavaztatott meg magának, majd a fideszes parlamenti kétharmad a születési nem adminisztratív megváltoztatásának tilalmáról döntött. Ön érti, hogy ez miért volt olyan sürgős?
Vélelmezem, hogy az előre megtervezett menetrendet követték. Ez a jogszabály a járvány nélkül is része lehetett annak a programnak, amellyel megpróbálják visszaforgatni az idő kerekét. Arra tesznek kísérletet, hogy itthon visszavegyék azokat az eredményeket, amelyeket a nemi kisebbségek mozgalmai a múlt század hatvanas-hetvenes éveitől kezdve világszerte elértek az egyenlőségük kivívásáért folytatott küzdelemben. A magyar kormánypártok a genderkutatás és az úgynevezett LMBTQI-mozgalom elleni hadviselés zászlóvivői lettek. Álláspontjuk valójában nemcsak a kortárs trendeknek, hanem az orvostudomány eredményeinek is ellentmond, amikor a születéskor bejegyzett nemet próbálják életfogytiglani ítéletté változtatni.
Tudjuk, hogy vannak olyan esetek, amikor a nem megállapításában könnyű tévedni, sőt, azt születéskor nem is lehet egyértelműen meghatározni.
Orvosi tény, hogy nem elhanyagolható az idézett betűszó utolsó betűjével jelölt interszexuálisok aránya. Ők biológiai értelemben eltérnek a tankönyvi férfiaktól és nőktől, és ez a bizonytalanság például a kromoszómáik és a hormonrendszerük összetételéből is következik. E mutatók alapján ezerből egy újszülött interszexuálisnak tekinthető, vagyis egyértelműen nem sorolható egyik vagy másik nemhez. Az orvosok ilyenkor tulajdonképpen lottóznak, amikor megjelölik az egyik nemet, a kormánypártok viszont azt a jogot vindikálták maguknak, hogy előírják, ezek az emberek milyen indentitás szerint éljék le az életüket.”