Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
A hagyományos szabadelvű felfogás szerint a saját szabadságom korlátja más ember hasonló szabadsága. Interjú.
„A liberális kifejezés mára gyakorlatilag szitokszóvá vált. Mi lehet az oka a fogalom és az általa jelölt értékrend lejáratódásának?
Hibának tartom és elítélem a szabadságra alapuló politikai irányzat lejáratását. Ez az ideológia sokat jelentett az emberi méltóság, az egyén tisztelete, a szabadság és az alkotmányosság, valamint az emberi jogok és a jogállam fogalmainak megalkotásában. A liberalizmus – szemben az elosztásra, korlátozásra és az állam mindenhatóságára építő baloldallal, szemben a tekintélyre, a hagyományra és az állam kiemelt szerepére építő jobboldallal – a méltóságra, az ember szabad cselekvésére és gondolkodására, a jog uralmára alapozza elképzeléseit. Azt tűzte ki célul, hogy az emberi közösségek szabadon dönthessék el azokat a szabályokat, amelyekben élni akarnak.
A liberalizmust azonban az utóbbi időben sokan a társadalmi nemek ködös fogalmával, az LMBTQ egyre bővülő betűsorával, valamint a toleranciának a marginális kérdésekben is véresen agresszív követelésével azonosítják. Ön nem éppen ezekről a sajátosságokról beszélt.
A szabadság erős és megengedő, de itt is vannak határok. A hagyományos szabadelvű felfogás szerint a saját szabadságom korlátja más ember hasonló szabadsága. Az utóbbi időben aggodalommal figyelem a vélemény és gondolkodás korlátozására törekvő radikális hangadókat Amerikában és Európában. A tolerancia nem véleménynyilvánítási béklyót jelent. Ezek a törekvések a társadalmi konszenzust is szétfeszíthetik. Szabadság pedig nincs biztonság, jól működő, korlátok közé szorított állam nélkül. Elég, ha arra gondolunk, hogy az USA-ban több helyen a rendőrség leépítéséről beszélnek a rasszizmus elleni tüntetéssorozat szélsőségesebb hangadói. A liberalizmus nem káoszt vagy anarchiát jelent, hangsúlyos eleme a törvényes rend.
A rend? Ez különösen hangzik, mivel általában a jobboldalt könyvelik el rendpártiként.
Nem rendpártiságról van szó, hanem a közösség akaratán nyugvó törvényes rendről. A liberális gondolatnak törvénytisztelőnek kell lennie. Minden, ami törvény és a demokrácia szabályait betartva született meg, azt a leghatározottabban be kell tartani, ebben nincs pardon. Azonban minden, amit a törvény nem szabályoz, a szabad cselekvés területe. Ez a szféra is ugyanolyan tiszteletet és védettséget érdemel.
Ön is említette az USA-t, ahol a liberálisnak mondott mozgalmak tevékenysége szinte polgárháborús állapotokhoz vezetett. Mi lehet ennek az oka?
Az Egyesült Államokban komoly belső feszültséget eredményezett a középosztály gyarapodásának évtizedekkel ezelőtt elkezdődött stagnálása. Ezzel párhuzamosan a tömegdemokrácia, a tömegkommunikáció és az online kultúra térnyerése elitellenességet hoz magával, s ez az egyik fő oka Trump, a brexit, de akár a Fidesz sikereinek is. Sokak szerint a liberalizmus égisze alatt zajlanak az ön által említett események, de valójában ott más a fogalmi kerete ennek az eszmerendszernek. Gyakorlatilag ma azt értik alatta, amit mi Európában baloldalinak tartunk.
Ezek szerint a baloldaliság felelős ezekért az extremitásokért? A baloldali eszmék valamikor az elesettek védelméről és az igazságtalannak tartott egyenlőtlenségek kiigazításáról szóltak.
Szélsőséges baloldali politikáról beszélünk. A véleménynyilvánítás, a hétköznapi élet, a gazdaság és a politikai élet túlszabályozása, korlátozása nem liberális gondolat, hanem az egyenlőség eszméjén nyugvó baloldal sajátja. Ismét hangsúlyozom: a liberális gondolatnak a szabadság a magva, nem pedig az állami elosztás, a gyámkodás, valamint a minél bonyolultabb szabályzórendszerek kialakítása. Azonban ez a trend már világszerte érezhető: az amerikai Demokrata Párt balratolódása mellett például az Európai Parlament liberális frakciója is megszűnt ezen a néven működni, miután egyesültek Emmanuel Macron francia elnök pártjával.”