A cserdi ellentmondás

„Meghalt egy cigány polgármester. Egy nagyon fiatal, nagyon sikeres faluvezető és médiaszereplő, Bogdán László. Az eddigi ismereteink szerint önkezével választotta a kötelet, a kínhalált. Halála megrendítette az országot: ahogy életében is »nemzeti egységet« teremtett, halála is nemzeti gyász.

Sikerét és hírnevét egy 350 lelkes baranyai falu »rendbetételével« érte el. Ahogy számos leszakadt, elcigányosodott községben, Cserdiben is az állam által egyedül kínált közmunka révén indult be gyümölcs-és zöldségtermesztő program, itt a piacra való kilépés esélyével. Hatvan-nyolcvan ember dolgozott a polgármester keze alatt, akiknek a paradicsom, paprika, krumpli termesztés mellett a falu takarítása, szépítése is feladatuk volt.

A kisközség cigányainak java itt is beállt a sorba, és fegyelmezetten elvégezte munkáját: elfogadta illiberális uraitól, hogy »47 ezer forintból is meg lehet élni«.

És Bogdán László bebizonyította, hogy nemcsak meg lehet élni, hanem a bőséges termésből adományozni is lehet, népszerűen: »nem önöktől loptuk, hanem önöknek hoztuk« jelszóval.

Cserdit fölkapta a magyar média, a csodaváró ország. Megismerhettük Bogdán Lászlót, a jól kommunikáló, megnyerő és tetszetős cigány férfi világ- és cigányképét. A falusi munkákról, meghökkentő »cigány népnevelő« (és tegyük hozzá, a nemcigány felelősségmentesítő) programjairól készített videóin egy keménykezű, karizmatikus vezetőt ismertünk meg, aki egy párialétbe kényszerített falu ambiciózus, teljhatalmú ura. A magyar kereskedelmi és közmédia csatornáiban már egy ideológiailag egységes »üzleti modell« rajzolódott ki: Bogdán László a tabudöntögető, a problémákkal szembenéző, azokra sikeres (illiberális) válaszokat adó vezető, aki képes megnevelni, munkába állítani, rendre szoktatni a (bűnözőnek, nevelhetetlennek, megbízhatatlannak, de agyafúrtnak láttatott) »cigányságot«.”