Trianon velünk lesz örökre

„»Trianont nem lehet elfelejteni, mert nem is hagyják, hogy elfelejtsük.« Markó Béla

A magyar történelem egyik legsikeresebb korszaka a dualizmus időszaka volt. Ha végignézünk épített emlékeinken egyértelművé válik, hogy a dualizmus a fejlődés, a modernizáció és a középhatalmi státuszunk korszaka volt. Ehhez egy sikertelen forradalom, egy sikeres politikai kompromisszum és egy pragmatikusan gondolkozó politikai csoport kellett.

A kiegyezés volt az, ami megalapozott egy olyan parlamentáris alkotmányos monarchiának, ahol a béke és a jobb életre való törekvés valódi lehetőségek voltak, mert valódi tartalommal bírtak.

Rendkívüli és nagyon traumatikus, hogy ezt az alapvetően sikeres korszakot egy világháború és a trianoni békediktátum zárta le. Trianon tragédiája éppen ezért kettős: megcsonkította Magyarországot és végérvényesen szétszakította az Osztrák-Magyar Monarchiát, ráadásul így Moszkva és Berlin érdekszférájába taszította a régiót.

Az Osztrák-Magyar Monarchia és a történelmi Magyarország szétesése egy olyan geopolitika tragédia volt, ami nagyban hozzájárult a második világháború és a vasfüggöny borzalmaihoz.

A trianoni békediktátum egy eleve elhibázott békerendszer része volt, hiszen alapvető célját, a béke fenntartását sem tudta megvalósítani, továbbá a saját ideológiájának sem tudott megfelelni: Magyarország szempontjából sem az önrendelkezést, sem a népakaratot nem tartotta be. Egy diktátum volt, egy kicsinyes politikai bosszú, amely igazságtalan módon szétszabdalta a történelmi Magyarországot.

Hamisak azok a hangok, akik egyértelműen és direkt módon a magyar politikai elit döntéseivel, nemzetiségi vagy a - legérthetetlenebb módon - szociálpolitikájával hozzák összefüggésbe a trianoni tragédiát – mert bár ezek a politikák vagy döntések lehetnek egyenként vagy összességében hibásak, nem egyszerűen ezek vezettek Trianonhoz.

Ugyanis, ahogy Gerő András mondja

»A történelmi Magyarország 1867-tel, a Habsburgokkal történő kiegyezés nyomán állt helyre. (…) A történelmi Magyarország létét a Habsburgokkal való kiegyezés biztosította, s a Habsburg Birodalom megszűnésével ez a biztosíték megszűnt.«

A történelmi Magyarország szétesése az egyik legfájóbb pontja múltunknak és a jelenünknek. A mai napig úgy élnek magyarok a Kárpát-medencében, hogy számukra a magyar nyelvhez, a magyar oktatáshoz, a magyar kultúrához való hozzáférés nem alapjog és napi küzdelem része. Elfogadhatatlan számunkra, hogy egyes államok vezetői megalázzák és felhasználják őket politikai harcukhoz, hogy az Európai Unióban elfogadott kettős állampolgárság lehetősége nem illeti meg őket és elfogadhatatlan az is, hogy rendszeresen megtagadják őket belföldön, mint a nemzet részeit.

A trianoni tragédiát nem fogja feloldani a jövőbetekintés parancsa, nem oldódik meg az EU-s tagsággal. Az, hogy »ne a múltba, hanem a jövőbe nézzünk« nem elegendő tanács ilyenkor. Trianon a magyarok közösségének közös sérelme, és mint minden nemzetnek nekünk is jogunk van beszélni a közös sérelmeinkről, főleg a századik évfordulón.

Ahogy az EU és a jövőbetekintés sem oldja meg Trianont, ugyanúgy nem oldják meg a tragédiát az összeesküvés-elméletek, a belső kirekesztés: bár könnyű megoldásokat kínálnak, de nem néznek szembe a geopolitikai realitásokkal.

A helyzet sajnos az, hogy nincs megoldása és feloldása a Trianoni tragédiának. Velünk lesz örökre.

A legtöbb, amit tehetünk, hogy tanulunk Trianon tragédiájából. Azt, hogy bármikor bekövetkezhet egy újabb tragédia Magyarországgal, illetve hogy mi csak egy szereplője vagyunk a világpolitikának és éppen ezért senki sem fog a mi érdekeinkért kiállni, csak mi magunk tudunk.

A magyar nemzet egy és bonthatatlan. Vigyázzunk rá.”