Trianon traumája

„»Get over it.« Ezt a választ szoktuk kapni a külföldiektől, amikor megemlítjük Trianont. Ma, 2020. június 4-én van a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója. És mi, magyarok nem tudjuk magunkat túltenni rajta – el szeretném magyarázni, miért.

Igaz, mindez régen volt, a világ egy félreeső sarkában. Az is igaz, hogy ez csak egy történelmi tény a sok közül, és a bevett javaslat – főleg a britek részéről – az, hogy tegyük rajta túl magunkat, mert »mi is elvesztettük a birodalmunkat«. 

Ez az indirekt utalás az Osztrák-Magyar Monarchiára vagy a Habsburg Birodalomra nem veszi figyelembe, hogy a történelmi Magyarország, ami lényegében egybeesett a Kárpát-medencével, egyáltalán nem volt birodalom.

Így aztán Erdély, Felvidék és az ország kétharmadának elvesztése nem olyasmi volt, mint amikor a briteknek le kellett mondani Indiáról. Hanem sokkal inkább olyan, mintha elcsatolták volna tőlük Manchestert és Liverpoolt, az angol haza organikus részeit. (…)

Amikor egy öreg magyar parasztbácsi elmeséli, hogy öt országban lakott életében – Magyarország, Csehszlovákia, Szlovákia, Szovjetunió és Ukrajna – úgy, hogy el sem hagyta a faluját, erre a traumatikus múltra utal. S ezért van az, hogy a trianoni szerződés aláírásának dátuma Magyarországon a Nemzeti Összetartozás Napja: erre emlékezünk. 

Trianon nem csak egy szerződés. Trianon trauma; és ez a trauma kiemelkedő példája a történelem megoldhatatlan problémáinak. S aki érteni akarja Közép-Európát, annak ezt is értenie kell. Kiváló lehetőség meglátogatni a Kárpát-medence országiat és népeit – a helyet, ami egyszer a nyugati világ keleti vége volt. Sűrű a történelme és változatos a földrajza. 

Isten áldjon meg minket, a Kárpát-medence népeit – és segítsen minket a kiengesztelődésben, hogy együtt tudjunk élni  békében a múltunkkal együtt.”