Semmilyen ügye nincs az ellenzéknek

„Jelen esetben az ügyetlenség nem az ajtókról lepattanásra, a járólapon fetrengésre, vagy az ép zokni kiválasztásának elmaradt képességére vonatkozik, hanem arra, hogy semmilyen ügye nincs az ellenzéknek.

A politika úgy működik, hogy van egy kormány, és van a vele egy súlycsoportban küzdő ellenzék. Legalábbis így kéne lennie. Erre fel itthon van egy kormányzó erő, meg egy csapat kisgyerek, aki mindig kitalál valamit és lelkesedik a saját kis ügyeiért, de igazából a »felnőttek« dolgába nem szólnak bele, az ügyek súlya nincs a kormány témáival azonos szinten.

1. Nézzük csak a színművészeti átalakítását. Ugyan kit érdekel ez most, kedves ellenzékiek? Igazából még nem is tudjuk, hogy mi változik, csak azt, hogy a kormány csinálja, így biztos baj. Persze, tudom, a régi mantra: kell az ingyen ebéd, de én mondhassam meg, hogy mit akarok enni… Hát, ez nem így megy. Majd a fenntartó megmondja, ha pedig nem tetszik, akkor lehet csinálni saját egyetemet. (És tényleg nem szeretnék itt most azért sípolni, hogy ismét csak a liberális »tömegek« tüntetnek.)

2. Nem kapnak eleget a szociális szféra dolgozói? Persze, ez így van. Többet kéne kapniuk? Igen. Rá kell fókuszálni erre az ügyre és szűklátókörűen együgyűként ezzel az egy üggyel foglalkozni? Nem! Mert ha például az ellenzék az általános adócsökkentésért küzdene, az már nemzeti léptékű lenne, mindenkinek nőne a fizetése, nem kéne külön kardoskodni egy-egy adott csoportért. Mert sajnos lássuk be: a szociális szférával a társadalomnak annyira csekély része találkozik, hogy nemzeti léptékben eltörpül, nem lehet erre politikát építeni. A probléma itt is ugyanolyan, mint a SZFE-nél.

3. A másik jele az ügyetlenségnek, hogy a védőfelszerelésekért ügyét próbáljuk felkapni. Tehát sikerült abszolválni egy koronavírust, túléltük, erre fel egy nemzeti léptékben pitiáner dolgot kezdünk rugdosni. Hol volt az ellenzék, amikor a vírus ellen kellett védekezni? Oh, hiszen emlékszem! Egyik nap az volt a baj, hogy nincs lélegeztetőgép, rá egy hétre meg az, hogy több ezerrel több van, mint »kellene«. Persze, ha beütött volna a krach és épphogy elég lett volna a 444 újságírójának nagyszüleinek is, akkor megírták volna, hogy milyen jó, hogy rászámolt a kormány a védekezésre? Ugye, kétlendő.

Lassan kezdek arra a pontra jutni, hogy elengedem teljesen, hogy kövessem az ellenzéki politikát, mert semmit nem csinálnak. Nemzeti léptékben egyáltalán nincs teljesítménye ezeknek a pártoknak, felkapkodnak csip-csup ügyeket, de nem foglalkoznak olyan távlatokkal, mint a kormány, így nem is képesek Orbán ellenfelévé felnőni. Pedig lenne rá szükség!”