Politikai tanulságok 2022-re

„Nemrég több helyütt olvastam: a pszichológusok szerint a koronavírus-járvány miatt – főképp Kínában – szaporodnak a válások. A megromlott házasságok nyomán százával indulnak a perek, itt-ott a bíróságok az ügyeket képtelenek kezelni. Csak nem egy másféle epidémia tanúi vagyunk?

Meglehet, de inkább az ellenkezője. Vészhelyzetben – ahogy háború vagy gazdasági válság idején – az összetartás a családokban kezdődik. Férj-feleség, szülők, gyerekek, unokák ilyenkor döbbennek rá, mennyit ér egymás lelki és cselekvő támogatása. A varázskör átfog és befogad: elsőként a legkisebb egység, a família, majd a barátok, a jó szomszédok, végül a még átélhető legkiterjedtebb csoportosulás, a nemzet. Ismét bebizonyosodik, hogy az azonos múltú, egynyelvű, egykultúrájú népesség a bajban ismeri fel leginkább, mi tartja össze, ahogy korábban is, évszázadokon át. A láncolat szemei – a testvériesség, a bajtársiasság, de legalább a megértés – mintha megacélozódnának. Az apróbb-nagyobb érdekellentétek elsimulnak, mert a közösség túlélése minden mást felülír. A régóta gerjedő indulat is csitul, ha mégsem, az rosszabb lenne, mint a halálos kórság. Egyszer minden járvány véget ér, de a gyűlölet és következményei generációk lelkét zabálják föl.

Kevés kivétellel ismét bebizonyosodott, hogy világszintű, de kontinentális szolidaritásról sem lehet beszélni. Érthető, mert a kormányok elsősorban saját népükért, országukért felelősek.”