Sajnos, az állampolgárok nem csak az uniós bürokratákban, de önnön államaik – közvetlenül általuk választott – politikusaiban sem bíznak meg.
„A napokban a Der Spiegel kommentálta (és teljes terjedelmében közzé is tette) az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének legutóbbi jelentését. Az eredmény meglehetősen lehangoló. Azt persze már korábban is sejthettük, hogy az Unió állampolgárai nem, vagy csak mérsékelten bíznak az Unió intézményeiben. Ezen aligha lehet csodálkozni, hiszen ezen intézmények vezéralakjai valamiféle elefántcsonttoronyban élnek, s elvont eszméik vagy éppenséggel tetszetős illúzióik magasából tekintenek le az európai valóságra. A tényektől, főként ha ideológiai vonatkozásokról van szó, nemigen hagyják befolyásoltatni magukat.
Sajnos, az állampolgárok nem csak az uniós bürokratákban, de önnön államaik – közvetlenül általuk választott – politikusaiban sem bíznak meg. Úgy vélik, hogy országaik reprezentatív pártjai voltaképpen nem az ő érdekeiket képviselik. A bizalomvesztés még az Unió vezető államában, Németországban is szembeötlő.
A felmérés készítői az Unió államaiban 35 000 »reprezentatívnak« tekintett személy véleményét kérték ki. 16 évtől fölfele. Már ez az utóbbi adat is beszédes, a német Bundestag ugyanis a fiatalok szavazati jogát 18 évről 16-ra szállította le. Hogy tisztában lehet-e egy 16 éves gyerek országa vagy Európa tényleges helyzetével, egy – az iskolai képzettség mai szintjét kevéssé ismerő – ember számára is joggal kérdéses. vannak országok, hol az idősebb generáció szavazati jogának megvonása is szóba kerül, hiszen az illetők esetleg egy olyan jövőre adhatják le szavazatukat, melyben már nem fognak élni, esetükben tehát meglehetősen magas lehet a felelőtlenség csábítása.”