„Most semmiképp sem szabad eltávolítani a Turul szobrot, jó helyen van ott, ahol van.
Pokorni Zoltán kiváló polgármestere a Hegyvidéknek (magam a szomszédos kerület hegyéről évek óta irigykedve nézem, hogy míg itt nem történik semmi, ott évről-évre szépül a környék), s nyilvánvalóan okos javaslat volt a szaktörténészek véleményének kikérése a szoborról. A tudós bizottságnak kétségkívül igaza van abban, hogy ami az első háborúban a hősiesség jelképe volt, s a mondavilág része, később a legsötétebb, honfitársaikat is gyilkolók kedves jelképévé IS vált. Más korokba akár megfontolható lenne az a javaslat is, hogy el kell távolítani a szobrot. Most azonban, amikor világszerte tombol az őrület, szobrokat döntenek, a falakról képek kerülnek le – az angol jegybanktól az UVA könyvtáráig –, nem szabad részt venni ebben a történetben.
Kitűnő javaslat, hogy a szobor maradjon ott első világháborús emlékműnek és közben épüljön egy másik emlékmű is, amely a SOÁ áldozatairól emlékezik meg.
Komoly divat mostanában – tucatszám készültek e tárgyban az elmúlt években kutatási anyagok – annak áttekintése, hogy a szépművészeti képtárakból milyen olyan alkotások távolítandóak el, amelyeknek képzőművészeti minőségéhez nem fér kétség, ám sérthet valakit. (Gauguin kapcsán itt egy ijesztő írás, ami a festményégetés korát lengeti be: https://tinyurl.hu/g2JY/).
Maradjon ott a turul, ahol van. Beszéljünk a múltról, mindent beszéljünk meg őszintén, s ne bolygassuk a műalkotásokat, ne döntsünk szobrot akkor, amikor épp ez egy elkeserítő világdivat.”