„Nagyon nehéz olyan összetett karaktertől idézni, mint a huszadik század közepének legvagányabb amerikai politikai figurája, Martin Luther King. A média előszeretettel jeleníti meg társadalmi igazságharcosként, ami hiába igaz, önmagában az álhírek dinamikája szerint fest hamis képet, mert fontos részleteket hallgat el: Martin Luther King nem csak a fehér elnyomás ellen küzdött, de a színesbőrű közösségek azon elemei ellen is, akik erőszakkal vagy egyéb erkölcstelenséggel akarták érvényesíteni a jogaikat. Éppen ezért nem is a Lincoln Memorial előtti »I have a dream« kezdetű beszédéből idézek, hanem Birmingham-i leveléből.
»Mint oly sokszor már, most is szertefoszlottak reményeink, és a mély csalódás sötét árnya borított be bennünket. Így aztán nem maradt más alternatíva számunkra, mint hogy nyílt megmozdulásra készüljünk, és így saját testünk legyen az eszköz, melynek segítségével ügyünket a helyi és országos közösség lelkiismerete elé tárjuk. Ezért úgy döntöttünk, önvizsgálatot tartunk. Előadásokat tartottunk az erőszakmentességről, és ismételten feltettük a kérdést önmagunknak: Képes vagy-e az ütéseket eltűrni anélkül, hogy megtorolnád?«
Amikor Martin Luther King fellázadt a Jim Crow-törvények ellen (Jim Crow nem egy létező személy volt, hanem egy gúnyos korabeli karikatúra, ami egy fekete férfit ábrázolt), a küldetése nem pusztán az egyenlőség kivívása volt, sokkal inkább az egyenlőség kivívása békés eszközökkel, a szeretet igehirdetésével. Igazsággal és igazságossággal bizonyítani, hogy a karikatúra hazudik.”