Atomkór – mikor marhára esik, de a világvége végül elmarad

Ebben a világban túl sok mindenre van előre elkészített magyarázat.

Martin Luther King küldetése nem pusztán az egyenlőség kivívása volt, sokkal inkább az egyenlőség kivívása békés eszközökkel.
„Nagyon nehéz olyan összetett karaktertől idézni, mint a huszadik század közepének legvagányabb amerikai politikai figurája, Martin Luther King. A média előszeretettel jeleníti meg társadalmi igazságharcosként, ami hiába igaz, önmagában az álhírek dinamikája szerint fest hamis képet, mert fontos részleteket hallgat el: Martin Luther King nem csak a fehér elnyomás ellen küzdött, de a színesbőrű közösségek azon elemei ellen is, akik erőszakkal vagy egyéb erkölcstelenséggel akarták érvényesíteni a jogaikat. Éppen ezért nem is a Lincoln Memorial előtti »I have a dream« kezdetű beszédéből idézek, hanem Birmingham-i leveléből.
»Mint oly sokszor már, most is szertefoszlottak reményeink, és a mély csalódás sötét árnya borított be bennünket. Így aztán nem maradt más alternatíva számunkra, mint hogy nyílt megmozdulásra készüljünk, és így saját testünk legyen az eszköz, melynek segítségével ügyünket a helyi és országos közösség lelkiismerete elé tárjuk. Ezért úgy döntöttünk, önvizsgálatot tartunk. Előadásokat tartottunk az erőszakmentességről, és ismételten feltettük a kérdést önmagunknak: Képes vagy-e az ütéseket eltűrni anélkül, hogy megtorolnád?«
Amikor Martin Luther King fellázadt a Jim Crow-törvények ellen (Jim Crow nem egy létező személy volt, hanem egy gúnyos korabeli karikatúra, ami egy fekete férfit ábrázolt), a küldetése nem pusztán az egyenlőség kivívása volt, sokkal inkább az egyenlőség kivívása békés eszközökkel, a szeretet igehirdetésével. Igazsággal és igazságossággal bizonyítani, hogy a karikatúra hazudik.”