„Nem tökéletes a világ, sosem lesz az. Nem lesz mindig mindenkinek minden jó. A jövőben is lesznek kisebbségek, lesznek olyanok, akiknek rosszabb, mint a másiknak – a kérdés az, hogyan reagálunk erre. Emberséggel, józansággal, kölcsönös körültekintéssel, vagy elfogadásnak és asszimilációnak címkézett agresszív törtetéssel, érvényes állítások eltagadásával, a létezése okán bántó többség megsemmisítésével.
Nem várhatjuk el a világtól, hogy paradicsomi hely legyen, addig nem, míg élet van rajta. Emberi természetünk része, hogy rossz is van bennünk – éppen ezért kell józannak lenni, figyelni önmagunkra, meg-megkérdőjelezni tetteink helyességét, önkritikusan élni. Ez azonban egyéni feladat, egyéni felelősség, amit akkor sem spórolhatunk meg, ha a többség, és akkor sem, ha a kisebbség táborát erősítjük egy adott ügyben. Soha nem lehetünk reflektálatlanok, vakok arra, ami körülöttünk történik, mert látjuk: egy ponton túl teljesen mindegy, hogy a kisebbség vagy a többség veszíti el józanságát, mindkettőnek hatalmában áll meghurcolni, megsebezni, károsítani a másikat.