Trianon után száz esztendővel üzenjük Herdernek, itt vagyunk, egyre erősebben, minden korábbinál összetartóbban, sikeresen ellenállunk a megsemmisítésünkre törekvő erőknek.
Johann Gottfried von Herder német történetfilozófus 1791-ben azt jósolta, a magyarok hamarosan eltűnnek a német, szláv, román tengerben. Trianon után száz esztendővel üzenjük Herdernek, itt vagyunk, egyre erősebben, minden korábbinál összetartóbban, sikeresen ellenállunk a megsemmisítésünkre törekvő erőknek. Igaz, a gyalázatos békediktátummal elveszített területeken élet-halál harcot folytatunk a jogállami kereteken belül, de nem adjuk fel soha!
Magyarország képletesen önmagával határos. Minden erőszakos és békésebb kísérlet ellenére ma is több millió magyar él a szomszédos utódállamokban. Jövőjük csak azáltal biztosítható szülőföldjükön, ha megvalósul területükön is az európai gyakorlatnak megfelelő tényleges és teljes körű autonómia, személyi elvű, kulturális és területi önrendelkezés az adott országon belül. Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában ennek még nincs meg a realitása, de addig nem lesz zavartalan társadalmi béke, politikai stabilitás és gazdasági prosperitás a Kárpát-medencében, sőt egész Közép-Európában, amíg a magyaroknak is biztosítva lesznek a kollektív jogok, mint Európa szerencsésebb őshonos nemzeti közösségeinek.
Az autonómia eléréséig minden eszközzel biztosítani kell magyar nemzettársainknak az európai megélhetést és a jogbiztonságot szülőföldjükön. Ez utóbbi megvalósításán dolgozik nyolc éve fáradhatatlanul a Kisebbségi Jogvédő Intézet. Célkitűzésünk: a magyar ember emelt fővel járhasson ősei földjén, ne érhesse bántódás magyarsága, vagy vélhetően magyarsága miatt.
Szülőföldjükön a számbeli többségben lévő nemzet politikai erői tartsák be az országukban érvényben lévő, még ha igen gyenge is, kisebbségvédelmi jogszabályokat, valamint kormányaik által aláírt és parlamentjük révén ratifikált, erre vonatkozó nemzetközi megállapodásokat. Intézetünk alapvetése: minden magyar felelős minden magyarért!
A KJI jelenleg 19 állandó jogsegélyszolgálati helyet működtet körben a Kárpát-medencében, több tucat peres eljárást támogatunk szakmailag és anyagilag az elcsatolt területeken működő ügyvéd partnereink segítségével. Minden régióban fellépünk az idegengyűlöletet szító magyarellenes megnyilvánulásokkal szemben, beleértve a tettlegességig fajuló eseteket. A Felvidéken harcolunk többek között a Benes dekrétumok kárvallottjainak kárpótlásáért minden vonatkozásban, a kettős állampolgársági törvény által sújtott honfitársaink szlovák alkotmány által is garantált jogainak helyreállításáért, a nyelvtörvény által biztosított minimális szintű kétnyelvűség betartásáért. Kárpátalján elkötelezetten küzdünk a diszkriminatív oktatási törvény és a brutálisan ukránosító nyelvtörvény okozta károk enyhítéséért, és a magunk szerény eszközeivel segítjük a magyar kormány e törvények visszavonására irányuló törekvéseit. Erdélyben, a Partiumban és a Kelet-Bánságban helyi partnereinkkel együttműködve igyekszünk érvényt szerezni a kétnyelvűség törvény által biztosított lehetőségeinek érvényesítéséért, a restitució során tapasztalt súlyos és sorozatos diszkrimináció felszámolásáért, elsősorban az ilyen károkat szenvedett magánszemélyek, csoportok és intézmények jogi támogatásával, országon belüli sikertelenség esetén az ügyek nemzetközi fórumok elé vitelével. Évek óta pereskedünk román és magyar ügyvédek segítségével a két székely politikai fogoly, Beke István és Szőcs Zoltán igazságáért. Folyamatosan bíróság elé visszük, változó sikerrel, a nemzeti szimbólumok használatáért megbüntetett honfitársaink és közösségi intézményeik ügyét.
A Vajdaságnak nevezett bácskai, nyugat-bánsági és kelet-szerémségi területeken jóval kevesebb dolgunk van, mert itt legalább elismerik az őshonos nemzeti közösségek autonómiához való jogát. A törvények betartásával azonban itt is gondok vannak. Súlyos diszkrimináció tapasztalható a restitúció során, itt is sokszor érvényben hagyják a nemzetközileg elutasított kollektív háborús bűnösség elve alapján hozott döntéseket, hátrányban részesítik a nem ortodox egyházakat, sok esetben nem tartják be a kétnyelvűség szabályait, nemzetközi előírásokat megszegve, betelepítésekkel felborítják a magyarlakta településeken az etnikai viszonyokat. Intézetünk jogi eszközökkel igyekszik felszámolni az említett visszaéléseket. Drávaszögben és a Muravidéken alig van gondunk, mert itt a magyarok alkotmányosan elismerten államalkotó tényezők. A nyugati magyar vármegyékből Trianonban lecsípett, ma Burgenlandnak nevezett területen igény sincs segítségünkre, bár az ott élő tízezres nagyságrendű magyar kollektív jogait nem ismerik el, de jólétben élnek, és nem bántják őket nemzeti hovatartozásuk miatt.
A Kárpát-medencébe állandóan befelé folynak a vizek, a Duna nyugatról belépve délen hagyja el országunkat, számos folyó a Kárpátok hegyláncáról zúdul be a magyar alföldre évezredek óta. Úgy, ahogy évszázadok óta özönlöttek be hozzánk idegen népek, hol jobb élet reményében, hol menedéket keresve. Ebből kiindulva üzenünk szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, szlovén és osztrák barátainknak Wass Albert versével:
„… elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad.”
Budapest, 2020. június 4-én
a Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársai
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Daniel Defoe elismeréssel írt a II. Rákóczi Ferenc vezette magyar felkelésről, szerinte a magyarok ősi jogaik védelmében ragadtak fegyvert.
Ugyanerre mostanra rájöttek a 100 IQ feletti momentumosok.
Becságh Péter korábban a Roche Magyarország egészségügyi innovációért felelős vezetőjeként dolgozott.
