Jó kis meccs volt

„Tegnap fél szemmel angol bajnoki meccset néztem, mert javíthatatlan szamár vagyok. A futballt még a futballért szeretem, de nyugalom, már nem sokáig, arra mérget vehet mindenki.

Naná, hogy a Black Lives Materről szól jelen cikkem – kell-e mondanom?

A Newcastle United – Sheffield United meccs végeredménye most nem is fontos, tomboló globális rasszizmus idején kit is érdekel maga a futball? Megnyugtató, hogy a meccs elején – és ha jól tudom, minden Premier League-meccs elején – letérdeltek a játékosok, ahogy kell, nyilván mindenki rokona Floydnak, vagy legalábbis testvére átvitt, lenini értelemben. Továbbá minden játékosnak, légyen fehér, fekete, kávébarna, illetőleg hupikék, a hátán is ott virított a Black Lives Matter felirat. Ez helyénvaló is, hiszen a mostani angol bajnoki fordulót néger terroristák szponzorálták, nem a Chevrolet, a Sony vagy a Pepsi, illő köszönetet mondani nekik, amiért szétvertek néhány amerikai nagyvárost az esélyegyenlőség nevében.

Na, akkor jött az, hogy az egyik néger játékos gólt szerzett, térdre is hullott legott, a többi meg nézte egy darabig, amíg csókkal be nem borították. De a szent révület pillanataiban magára illett-kell hagyni a gólszerzőt, nyilván minden bedobásnál és fejelésnél a szemét déli tábornokok jutottak eszébe, és amikor tehetetlen fájdalmában térdre rogyott, halk átkokat szórt rájuk, már ha beszéli a saját anyanyelvét.

Azok a térdek. Ezekről akarok én írni. A térdekről.”