Gazdasági és nagypolitikai érdekeink is azt kívánják, hogy Donald Trump maradjon Amerika első számú vezetője.
Nem pusztán az utcai megmozdulások, hanem a koronavírus-járvány és annak kezelése is rányomja a bélyegét a novemberi elnökválasztás előtti kampányra. Magyarország szempontjából természetesen az lenne az ideális, ha Donald Trump maradna Amerika első számú vezetője. Gazdasági és nagypolitikai érdekeink is ezt kívánják. E két vonal mentén vonunk szűk négyéves mérleget. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió után az Egyesült Államok Magyarország második legfontosabb kereskedelmi partnere.
Donald Trump elvitathatatlan érdeme a beérett gazdaságpolitika: az amerikai gazdaság a 2008-as válság után lassabban, majd Trump elnöksége idején gyorsabban tért magához, a makrogazdasági mutatók mind pozitív irányúak voltak. A gazdasági intézkedéseket – elsősorban a szövetségi személyi jövedelemadó és a vállalati adó csökkentését – a rivális Demokrata Párt ugyanakkor kezdettől fogva támadta; érvelésük szerint ez a felső középosztályt, a leggazdagabb tíz százalékot és a nagyvállalatokat hozta előnyös helyzetbe. Ezzel szemben a munkanélküliség csökkent az etnikai kisebbségeknél is. A koronavírus okozta sokk azonban mindent felülírt: az 1929-es gazdasági világválság óta a legmagasabb munkanélküliségi mutatókat eredményezte: több tízmillió munkavállaló vesztette el a munkahelyét, ám ezek a munkahelyek gyorsan visszaépülnek. A járvány elsősorban a szolgáltató szektort és a feldolgozóipart sújtotta.
A világszerte ismertté vált amerikai patrióta gazdaságpolitika két leginkább látható jele az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés felbontása, majd a bilaterális alapon való újratárgyalása volt Kanadával és Mexikóval. Ezek eredményeként kevesebb munkahelyet visznek az amerikai vállalatok ezekbe az országokba. A másik, látványosabb reláció az amerikai-kínai gazdasági kapcsolatok újratárgyalása volt. Amerikai nagyvállalatok munkahelyeket vittek vissza az Egyesült Államokba, Kína pedig ígéretet tett az amerikai kétoldalú kereskedelmi deficit csökkentésére azáltal, hogy több amerikai árut vásárol. Mindez azonban még nem változtatta meg alapjaiban a két birodalom közötti kereskedelmi struktúrát.”
Megírta a Politico, kiszivárgott a Weltwoche-n: megbuktatná a brüsszeli elit Orbán Viktort, Magyar Péter az eszköz a kezükben. Eközben a baloldali közvélemény-kutatók már előre magyarázzák, miért nem következik semmi a méréseikből. Itt az új Mesterterv.
Nem tudják teljesíteni a bürokraták elvárásait, sem pedig visszafizetni a felhalmozott politikai adósságaikat.
Pár tucat katona nem rettenti el Grönland megszerzésétől az elnököt.
Az arab szövetségesek nem kérnek egy újabb iráni háborúból, miközben az utcai vérontás miatt a forrongó perzsa államban már a halottakat sem merik hivatalosan eltemetni.
A válasz mindössze egyetlen név volt.
De ki készítse el?
Volt, aki csak annyit kérdezett, „miért hagyják, hogy törvénytelenségre oktassa a hallgatókat?”.
Bebizonyosodott: hazudott a Tisza Párt a Lázár–Magyar-perrel kapcsolatban.
Ki fog kit oktatni Kristianstadban?
