Bolhából elefánt

„Hiszen ezt az egészet már láttuk valahol.

Brian de Palma 1990-es filmje, a Hiú­ságok máglyája éppen arról szól, ami most Amerikában zajlik. A rátámadó néger bűnözőt kocsijával elgázoló fiatal brókert megcibálja a hiszterizált amerikai liberális elit.

Sorra feltűnnek a valóságból is ismert karakterek: a híveit tüzelő néger tiszteletes, a haszonleső zsidó polgármester, a különféle újságíró és ügyvéd hiénák, akiknek nem az igazság, hanem a saját pozíciójuk a fontos. Odadobnak áldozatul egy ártatlan embert, a bűnözőből pedig ártatlan angyalt festenek a közvélemény számára, és persze tüntetéseket szerveznek, esztelen, őrült kavarodást szítanak, faji alapon egymásnak ugrasztanak sokakat, akiknek eredendően semmi bajuk egymással.

Kell-e mondanom, hogy Brian de Palma filmje minden idők egyik legnagyobb erkölcsi és anyagi bukása lett, paradox módon éppen olyan hadjáratot vezényeltek ellene, mint amilyet maga a film is felfestett. Brian de Palmáról, Hollywood addigi kedvencéről kiderült, hogy tehetségtelen és ostoba; a Hiúságok máglyáját még az sem mentette meg, hogy Bruce Willis, Tom Hanks, Melanie Griffith és Morgan Freeman játszott benne. A film lerántotta a leplet az álszent, romlott amerikai társadalomról, ezért elhallgatták, kigúnyolták, lehúzták a sárba. Abszurd vígjátékhoz hasonlatos a mostani eseménysorozat, a valóság fekete komédiája. Ezt a zavargássorozatot pontosan úgy építették fel, ahogyan a filmben is láthattuk. Adott egy hétköznapi eset, amelyet a törvény erejével fel kell deríteni, a bűnöst meg kell büntetni. Csakhogy az Egyesült Államokban, ahol nagyjából tízévente muszáj a feketéknek szétverniük néhány nagyvárost, különben szemernyi esélyük sincs a világszabadságra, titokzatos erők ismét kiengedték a gőzt a palackból.”