Az elsötétedés dialektikája

2020. június 23. 11:33

Mi van, ha nem is a Churchillel, hanem a Winstonnal volt baja a tüntetőknek? Sok mindent megmagyarázna.

2020. június 23. 11:33
Czopf Áron
Czopf Áron
Mandiner

Megkockáztatom, hogy a „defund the police” feliratok alatt hörgő szakadt hippik láttán még egy libertáriusban is megmoccan a Leviatán. Annyi bizonyos, hogy akik ismernek magasabb rendű értékeket a szabadságnál, azok szemében most jogos türelmetlenség lobog. Az az érzés kerít hatalmába bennünket, hogy egyszer már láttuk mindezt – mit egyszer! Ezerszer! Jól ismerjük ezt az arctalan csőcseléket, amely „antifasisztának” meri nevezni magát, miközben Churchill-szobrokat rongál. (Orwell már 1944-ben leszögezte, hogy az antifasizmus mindent felölelő morális imperatívusza éppen parttalansága miatt nem jelent már semmit!) Ismerjük a társadalmi kohézió és az autoritás ellenségeit, akiknek éppen az ad pusztító magabiztosságot, hogy a saját eszméikkel sincsenek tisztában. Persze – ne legyünk igazságtalanok –, hogyan is lehetnének tisztában a világon bármivel, amikor saját írástudatlanságuk a fennálló oktatási rendszer egyetlen tetten ért bűne! A rozéfröccsben ázott tekintetű fotelanarchistát soha, senki sem foszthatja meg ettől a végső ütőkártyájától. 

Csak egyszer volt szerencsém találkozni a radikális baloldal értelmiségi kiadásával; egy anarchokommunista összejövetelen, ahova szertelen eszmetörténeti érdeklődésem vezetett el. (Nem találják ki az átlagéletkort.) „Boldog Engels-évet!” – recsegte egy furcsa külsejű alak, innen tudtam, hogy jó helyen járok. A „bolíviai helyzetet” vitattuk meg. Ilyenkor mindig fontos, hogy az osztályharc egzotikus díszletek között történjék, és véletlenül se akassza meg a reggeli forgalmat vagy menjen a másnapi focimeccs rovására…

Száz szónak is egy a vége, csak egyszer vettem részt anarchokommunista szeánszon, egy szemmel láthatóan csődközelben tengődő pesti antikváriumban, akkor viszont, az érkezésem után mintegy fél órával robbanás történt. Igaz, a füst nem egy közintézmény vagy egy cári hintó ablakán, nem is egy szobor szétmálló talapzatából ömlött elő, hanem egy szerencsétlen sorsú gázradiátorból –, de az eset éppen így tükrözte hűen az anarchizmus 21. századi állapotát. A hirtelen támadt csendben egy profetikus alkatú elvtárs emelkedett szólásra. Szavai azóta is kitörölhetetlenül élnek az emlékezetemben. „A bolíviai osztályharc elméleti kérdésként jelentkezik számunkra – mondta –, a gázradiátor viszont gyakorlati probléma.”

Ezt a nevetésemmel küszködve kellett papírra vetnem, és mialatt a radiátorpróféta a gázcsappal viaskodott, azon töprengtem,

vajon nem pont ez az önirónia hiányzik-e a posztmodern baloldal ámokfutóiból?

Persze ehhez egy rakás könyvet el kellene olvasni Bolívia újkori történelméről és az elmélet-gyakorlat marxista problematikájáról, arra pedig kinek van ideje szobordöntögetés közben? Egyáltalán kinek van ma ideje gondolkodni? Attól tartok, ha ezek az Engels-évet ünneplő kedélyes bolondok kivesznek közülünk, végleg elveszítjük azt a fagyos tiszteletet, amelyet a művelt ellenség ébreszt egy európai lelkében. Hogy az elsötétedés dialektikáját nem frankfurti professzorok írják majd meg, hanem az orwelli Igazságminisztérium szorgos munkásai, abban az elmúlt hetek eseményei után már egészen biztosak lehetünk.

Apropó 1984! Mi van, ha nem is a Churchillel, hanem a Winstonnal volt baja a tüntetőknek? Sok mindent megmagyarázna nem igaz?

Tereljük mederbe az ezzel kapcsolatos sejtéseinket!

A baloldal a levélnehezékektől a határköveken át a szobrokig minden letéteménnyel, minden pozitív alapvetéssel hadilábon áll, de igazán csak akkor van elemében, amikor saját alapvetéseitől is eltávolodik, és egészen az agresszív nihilizmus hajtóerejére támaszkodik. Ez csupán egyetlen általános követeléssel él: hogy ne legyen semmi kőbe vésve, szoborba öntve vagy bárhová is rögzítve. „Nincs nyugalom az emberben. A szépséget a hérakleitoszi áramlás tartja hatalmában” – mondhatnák Bergyajevvel, ha hinnének a szépségben, és ha egyáltalán tudnák, hogy ki az a Hérakleitosz, de túl sokat igazán ne várjunk tőlük. Ehelyett azt mondják, hogy Winston fasiszta – magyarán olyasvalaki, aki nem szereti a Nagy Testvért. Eddig terjed a gondolkodásuk hatósugara. Az ítélőerő helyét a nyugati baloldalon rég átvette már az „erőítélet”, ezért biztosíthatom az olvasót afelől, hogy a mai szobordöntésekben kevesebb ideológiai következetesség van, mint egy füstölgő gázradiátorban.

Nem ellenkultúrával van tehát ma dolgunk, hanem a kultúraellenességgel. 

Ha bárkinek is számítana a rabszolga-kereskedelem elleni küzdelem emléke Közép-Európában, nem a Black Lives Matter budapesti fiókszervezetét építgetnék, hanem Szent Adalbert oltáregyletet alapítanának Esztergomban és az egykori prágai rabszolgapiacon mondatnának Te Deumot azért a nagyszerű civilizációért, amely a keresztény testvériség nevében már ezer éve eltörölte a rabszolgaságot. Csakhogy a mi tüntetőink Adalbert püspökkel ellentétben nem az elidegeníthetetlen emberi méltóságért szállnak síkra, hanem a múlt eltörléséért. Jól ragadja meg törekvésük lényegét Csejtei Dezső, amikor spengleri hangvételű publicisztikájában arról ír, hogy a tüntetők „a szobrok alakjában térré sűrűsödött történelmi időt igyekszenek agyonütni”. Nem egyik vagy másik szoborral van bajuk, hanem a formával mint olyannal. A meghatározottal, az arányossal, az autoritás magaslatára emelt emberi alakkal és a mögötte lévő szellemiséggel. 

Idézzük csak fel egy pillanatra Pauszaniasz útleírásának egy részletét, ami jól megvilágítja, hogyan tekintettek az ókori görögök a test és a lélek kapcsolatára! Mint ismeretes Aktaión, a meztelenül fürdő Artemiszt megleső – merő irónia mondatja így velem – heteroszexuális fehér férfi testét szétszaggatták az istennő vadászkutyái. Az már kevésbé köztudott, hogy amikor nyughatatlan lelke földúlta a hegyláncoktól övezett békés boiótiai tájat, a helyiek isteni jóslatnak engedelmeskedve egy szoborban testesítették meg és saját képmásában kötötték meg szellemének pusztító erejét. A szobrok azóta is sokszor bizonyították mágikus hatékonyságukat a politikában, de ez a mítosz kristálytiszta üzenettel bír és félreérthetetlenül alátámasztja Theodor Däubler igazságát is miszerint „az ellenség önmagunk testet öltött kérdése”. A szellemnek ebben a világban mindig is eidólonra lesz szüksége ahhoz, hogy saját magára és ellenségére ismerjen. A tartalom és a forma korszakról korszakra egymásra talál.

Ösztönösen tudják ezt a tüntetők is, épp csak arról nem vesznek tudomást, hogy

még a ledöntött szobroknak is súlya van, a szellemük pedig visszajár.

Nemde azt olvassuk a Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikájában is, hogy „valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élők agyára”? Ne kutassanak emlékeik között, legyen elég annyi, hogy ezt a lidércnyomást igencsak tetézni fogja, ha majd a csendes többség is hozzászól a ma zajló „vitákhoz”. 

Ezekben a pillanatokban már tisztul a határvonal az egymásnak feszülő erők között. Elegyítetlenül és jelentésteli tisztaságban csillan elénk a kultúra és a kultúraellenesség esszenciája. A szuverén állítás és az abszolút tagadás kontrasztja lassan mindent meghatároz. Most kell megértenünk Ortegát: „A nemzet folyton építi, vagy rombolja magát. Tertium non datur.” 
Amikor a formátlanság a formára támad, testet ölt előttünk a kérdés: mennyit ér nekünk az örökségünk? 

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
acedia
2020. június 23. 18:22
Szellemes írás, jó olvasni .
annamanna
2020. június 23. 14:33
"igazán csak akkor van elemében, amikor saját alapvetéseitől is eltávolodik, és egészen az agresszív nihilizmus hajtóerejére támaszkodik. Ez csupán egyetlen általános követeléssel él: hogy ne legyen semmi kőbe vésve, szoborba öntve vagy bárhová is rögzítve." Ez azért kemény kérdés, mert ugyan mi lehetne stabilabb és állandóbb, mint a vallás. A vallási értékrend örök. Na de és mi van akkor azzal, hogy maga az Isten rúgta fel az ószövetséget és hozott létre egy újat, azt hangoztatva, hogy az ószövetség csupán átmeneti időre kellett. Hasonló, bár kisebb kaliberű változtatások sokaságát lehet felfedezni a legszentebb szövegekben is, és az egészről könnyen ugorhat be az a kép, amikor a Mátrixban visszanézve az eddigi ajtó helyén téglafal állt, és a válasz: "ilyesmi akkor történik, amikor változtatnak a programon". Erre hivatkozhatnak emberek - ha az Isten sem elég stabil, akkor "lehet egy macska is megalkuvó". Vagy hivatkozhatnak úgy is, hogy ha az Isten elég stabil, akkor tessék visszaállítani az ószövetséget és eltörölni az újat. Nyilván egyéni szocproblémám, hogy nekem a szövegről, meg az Engels-évet ünneplő anarchokommunistákról ez jut eszembe, de ezt valóban nagyon érdekes kérdésnek tartom. Mit kezd az ember azzal, hogy az Isten változtat a "programon"? Mi lehet kőbe vésettebb, állandóbb, mint a tízparancsolat, például - és ehhez képest hogy létezik, hogy amikor Mózes másodszor is felment a hegyre, Isten egészen más tízparancsolatot adott, teljesen más szöveg lett kőbe vésve és a frigyládába helyezve? (Aki nem hiszi, az olvassa el: http://www.biblia.hu/biblia_k/k_2_34.htm) Az ószövetség erre, a másodszor leírt tízparancsolatra épült, ami csak lazán kapcsolódik az első változathoz, amit azóta is nagyjából mindenki ismer. És akkor ez most mi? Ha az Isten ezt megengedte magának, akkor mit nem engedhet meg magának az ember? Miért legyen következetesebb, miért ne lehetne állhatatlan? Ezt nyilván egy bibliakörön lehetne komolyabban felvetni és ott elmélkedni róla, de azért mindenki számára érdekes kérdésnek tartom, mindenki töprenghet rajta. Az Isten nem bolond, de van, amikor nem lehet minden elvet keményen érvényesíteni. Például a szövegben említett lázadó csürhe semmit sem fog fel az elvekből. Hogyan lehet elérni, hogy tartsák tiszteletben a szabályokat? Hogyan lehet elérni, hogy komolyan vegyenek bármilyen következetes, állandó, stabil törvényt? Hogyan lehet elérni, hogy betartsanak bármiféle határt? Hiszen jó részük alapvető élménye a határok átlépése, akár azért, mert migránsok, akár azért, mert az elődeiket hurcolták el a lakóhelyükről, akár azért, mert drogosok, akár azért, mert tolvajok és így tovább... Hogyan lehet megértetni velük azt, hogy a határok betartása előnyös és hasznos, számukra is jó és nem rossz? Hiszen ők is, ha "evilág isteneire" néznek, azt látják, hogy a határok áthágásával lehet boldogulni. "Evilág istenei" is lopnak, csalnak, hazudnak, csak sokkal többet, mint ők. Mivel lehet jobban boldogulni? Kultúrával? Mondjuk, nekik is van (vagy volt) kultúrájuk, amiből a "fehér ember" üzletet csinált és meggazdagodott. Kulturálisan gazdagították Amerikát, de mára ebből mi maradt? Ami meg a szobrok ledöntését illeti, mit is csinált Mózes, amikor lejött a hegyről, kezében az örök parancsokkal? Röviden a lényeg: "És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt. Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival." Hosszabban a sztori itt elolvasható: http://www.biblia.hu/biblia_k/k_2_32.htm
abcdef
2020. június 23. 12:57
A felforgatók szintet léptek. Shaun King író, aktivista, a BLM ismert szószólója a Twitteren felszólította a népeket a fehér Jézus és Mária szobrainak, mint a fehér felsőbbrendűség jelképeinek, ledöntésére: "Yes I think the statues of the white European they claim is Jesus should also come down. They are a form of white supremacy. Always have been." Ha a bugyuta, megvezethető, de egyébként jóindulatú emberek szeme még erre sem nyílik fel a BLM-el kapcsolatban, akkor semmire. Kíváncsi vagyok mit szól majd ezzel kapcsolatban a pápa.
Vucli Tóbiás
2020. június 23. 12:45
A dolgozat kiváló. De ha már : "hogyan is lehetnének tisztában a világon bármivel, amikor saját írástudatlanságuk a fennálló oktatási rendszer egyetlen tetten ért bűne" -- akkor tessék így írni: Churchill-lel. Címben egy ilyen hiba, ejnye, Mandi!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!