Az elmebetegek kora

Az alábbi hosszú, de meglehetősen fontos alapismeret a témában: "KOLLEKTÍV ÁLDOZATSZEREPRŐL AKKOR BESZÉLÜNK, HA EGY CSOPORT A SOROZATOS, MÁS CSOPORTOKTÓL ELSZENVEDETT, IGAZSÁGTALANNAK VÉLT SÉRELMEK NYOMÁN TARTÓSAN AZONOSUL AZ ÁLDOZAT SZEREPKÖRREL. AZ ÁLDOZATI ÉLMÉNY MÉLYEN BEÁGYAZÓDIK A KULTÚRÁBA, ÁLTALÁNOS VILÁGSZEMLÉLETKÉNT MEGHATÁROZZA A CSOPORT TOVÁBBI CSOPORTKÖZI TAPASZTALATAIHOZ VALÓ VISZONYULÁST ÉS TOVÁBBADÓDIK A KOLLEKTÍV EMLÉKEZETI REPREZENTÁCIÓKBAN. (....) A kollektív áldozati szerep egyik fontos szempontja, hogy a sérelem valójában a múltban történt, a csoport tagjai mégis a jelenben élik meg a hozzá fűződő érzéseiket. (...) nem biztos, hogy azok a hibásak, akikről én azt gondolom, hogy vétkeztek a csoportom ellen. (...) A múlt torzítása egy énvédő mechanizmusként működik, hiszen a sérült társas identitásomat azzal a tudattal védhetem meg, hogy én nem hibáztam, mások vétettek ellenem, ez pedig nem feltétlenül egy tudatos torzítás, de a hatalom - ez alatt a mindenkori hatalmat értem - akár érdekelt is lehet a múlt egy bizonyos reprezentációjának elkészítésében. Ha pedig azt gondolom, hogy itt velünk nagyon kiszúrtak, és a történtekért mi nem tartozunk semmilyen felelősséggel, akkor érintetlen marad az az illúzióm, hogy az én csoportom jó, vagy akár tökéletes (....) És hogy milyen következményekkel járhat, ha beleragadunk az önsajnálatba? Egyrészt tehetetlenség- és feleslegességérzést szülhet, hiszen azok, akik megtanulták, hogy akármivel is próbálkoztak a múltban, az általában kudarccal, vereséggel végződött, csekély eséllyel akarnak erőfeszítéseket tenni azért, hogy jobbra forduljon a sorsuk. (...) A VERSENGŐ ÁLDOZATISÁG A kollektív áldozatiság szerepérzés segíthet megküzdeni a kezelhetetlen konfliktusokból származó stresszel, elősegítheti, hogy törődjenek velünk, és proszociális, empatikus viselkedést is kiválthat belőlünk. Ez utóbbi az inkluzív áldozatiság, amikor a csoport hajlamos arra, hogy sorsközösséget vállaljon, vagy akár összefogjon más csoportokkal, akik szintén áldozatnak tekintik magukat. Ugyanakkor a sérelmek legalább ilyen könnyen fordulhatnak át mások iránti agresszióba, még tovább fokozva a társadalmi csoportok közötti feszültségeket. AZ EXKLUZÍV ÁLDOZATI TUDAT AZ, AMIKOR AZT FELTÉTELEZEM, HOGY AZ ÉN CSOPORTOM KÜLÖNÖSEN SOKAT SZENVEDETT, HOGY KÜLÖNÖSEN IGAZSÁGTALAN DOLGOK TÖRTÉNTEK VELÜNK - OLYANOK, AMIK MÁSOKKAL NEM. Ebből kifolyólag egyrészt gyanakvó és ellenséges leszek más csoportokkal - kisebbségekkel vagy nemzetekkel - szemben, mert azt gondolom, hogy ők az én csoportom büszkeségére, integritására rá akarnak törni. Másrészt abban vagyok motivált, hogy elnyomjam más csoportok törekvéseit arra, hogy azok a saját szenvedéseiket feldolgozzák, vagyis mindenáron versengeni akarok azért, hogy elismerjék a traumámat mások szenvedéseivel szemben. (...) Az exkluzív áldozattudatnak a csoport koherenciájának szempontjából van egy óriási rövidtávú előnye, mégpedig az, hogy növeli a csoporttal való azonosulás esélyét (...) az oktatási rendszer ugyanis főszerepet játszik a kollektív áldozatiság élményének betáplálásában. (...) gyakran passzív elszenvedőként ábrázolják (...) A glorifikáló azonosulás egy elfogult, önfelnagyító azonosulási formának tekinthető, amely a csoport "dicsősége" köré szerveződik, és amelyben fontos a másokkal való állandó, a saját csoport nagyszerűségét hangsúlyozó nyílt összehasonlítás. Ez az azonosulás azonban nagyon törékeny, hiszen bármilyen saját csoportra vonatkozó negatív információ megingathatja, védekezésre és túlkompenzációra készteti a glorifikáló azonosulót. A glorifikáló azonosulók általában hajlamosabbak negatív csoportközi viselkedésre: mások leértékelésére, az erőszak igazolására. Ezzel szemben a kötődő azonosulás jóval kiegyensúlyozottabb csoportalapú azonosságtudatot jelent, amelyben megfér egymással a csoport szeretete és a csoport hibáinak elismerése. A vezetők nyilvános beszédei és a kommunikáció különféle csatornái is megerősítik a kollektív áldozati szerep érzését, és persze a politikusok is gyakran használják azt a hatalom forrásaként, a múlt és a jelen áldozati szerep emlékeztetői hatékony eszközei a toborzásnak és mozgósításnak. (...) Formális társadalmi és kulturális szinten az emléknapok, vallásos és nemzeti ünnepek, és az ezeket kísérő ünnepségek is arra szolgálnak, hogy emlékeztessük a társadalom tagjait az áldozattá válásra, de a különféle kulturális termékek, könyvek, filmek, színházi előadások és művészeti kiállítások is közvetíthetik az áldozati szerep érzését. Van kiút? Elméletben van, de a gyakorlatban nem biztos, hogy jól működne. A szakember szerint ez azért is nehéz kérdés, mert nem a legjobb ötlet belenyúlni abba a nemzettudatba, amiben évszázadok óta evickélünk. (...) A megoldás leginkább talán lokális szinten képzelhető el, hiszen a kis közösségeknek, például a családnak - vagy a történelemtanároknak - is óriási szerepe van abban, hogy mit és hogyan adnak át a csoport történetéről a fiatalabb generációnak. Ahhoz, hogy kilépjünk az önsajnálat-bosszúvágy-ellenségeskedés ördögi köréből, újra kellene írni egy kicsit a történelemkönyveket, valamint olyan vitákat kellene rendezni, melyek arról szólnak, hogy hogyan járultunk mi hozzá ahhoz, hogy ilyen jelenünk legyen, mit tanulhatunk ebből, és hogyan készülhetünk fel olyan módon a jövőre, hogy azt ne a múltbéli sérelmeink és félelmeink vezessék, hanem a traumáink olyan feldolgozása, amely valóban a közösségünk egészséges épülését szolgálja (...) Muszáj kezünkbe vennünk a múltunkat és a jelenünket. MINDADDIG UGYANIS, AMÍG EGY KÖZÖSSÉG ÁLDOZATKÉNT TEKINT MAGÁRA ÉS ÚGY GONDOLJA, HOGY NINCSEN KONTROLLJA A SAJÁT VILÁGÁRA, AZ A KÖZÖSSÉG MOTIVÁLATLAN MARAD, NEM FOGJA KÉPEZNI MAGÁT, NEM FOG ELŐRÉBB JUTNI, HANEM CSAK TOVÁBBI TEHETETLENSÉGBE, RETTEGÉSBE VAGY ÉPPEN AGRESSZIÓBA ÉS VÉG NÉLKÜLI KONFLIKTUSOKBA TASZÍTJA SAJÁT MAGÁT." https://divany.hu/eletem/2018/06/07/miert-jo-egyutt-szenvedni---a-kollektiv-aldozatisag-pszichologiaja/

nyomikám. az újpesti egybites nyomiknak lehet tüntetni, de az amerikaiaknak nem? hogyan van ez?

egy náci hülye meggyilkolt egy embert csekkhamisításért miközben az életéért könyörgött. önbíráskodás gyilkosság, sehogyan sem magyarázható. Mit okoskodsz , faszkalap?

"Még Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere sem hagyta ki a lehetőséget a nácizásra" A Fidesz prominensei pedig lapítottak (Don Vittorióval az élen), és nem álltak ki a megemlékezők mellett!