„Az én megoldásom a kormányzati csókosok problémájára, hogy az államot impotenssé tesszük, ha a gazdaságról van szó. Ha az államnak nincs gazdasági hatalma, akkor senkinek sem érdeke lobbiznia érte. Minél több hatalma van az államnak, annál több csókosa lesz a kormánynak.
Hadd említsek egy gyors példát: a Microsoft 1995-ben és '96-ban egészen pontosan 0,- $-t, azaz nulla dollárt költött lobbitevékenységre, nem voltak jogászai Washingtonban, de még csak egy irodája sem volt a fővárosban. Egyszer csak azonban Bill Gates-et és a cégvezetést a Szenátus elé idézték, a republikánus szenátorok pedig kígyót-békát kiabáltak rá, hogy miért nincsenek jelen Washingtonban, miért nem költekeznek Washingtonban.
A cégvezetők elmagyarázták, hogy nem érdekli őket a dolog, amíg békén hagyják a céget, addig ők is békén hagyják a politikusokat. Hat hónappal később az Igazságügyi Minisztériumtól kopogtattak a Microsoft székhelyén, mondván megsértik a trösztellenes törvényeket, mert ingyen adnak egy terméket – az Internet Explorert, ha emlékeznek rá –, és ez törvénytelen. Persze, a trösztellenes törvények szerint szinte minden vállalkozás törvénytelen, de most nem erről van szó.
Találják ki, hogy mennyit költ ma lobbitevékenységre a Microsoft, miután húsz évig pereskedett, s addig zaklatta és szabályozta az állam, hogy szinte tönkretette a vállalatot? Több tízmillió dollárt. Van egy gyönyörű épületük, épp a Cato Intézet mellett, egy sokemeletes üvegpalota egyenlő távolságra a Fehér Háztól és a Capitolium-dombtól.
Az EU-s lobbitevékenységek is igen jelentősek.
Megtanulták a leckét: ha nem táncolnak úgy, ahogy a politikusok fütyülnek nekik, akkor a politikusok kísérteni fogják őket. Ha azt akarják, hogy a kormányzati csókosok eltűnjenek, vegyék el a politikusok hatalmát, és semmi hatalmat se hagyjanak nekik a gazdaság felett. Hiszem azt, hogy át kell írni az alkotmányt, és el kell választani az államot a gazdaságtól.”