„Arccal a magyarság felé!”

„A »népiek«, nemhogy kevesebb, de több tragikus politikai hibát követtek el, gyakrabban tévedtek meg a viszontagságos huszadik század folyamán, mint az urbánusok. 1944-ben az antiszemiták őket nevezték zsidóknak és zsidóbérenceknek, de most hogyan hozzuk őket „közös nevezőre”? A két tábor konfliktusa, mely a rendszerváltás után az MDF és az SZDSZ ellentéteként a médiában is tükröződött, napjainkra aktualitását vesztette.

Somogyi Zoltán figyelemre méltó cikket közölt itt, a Neokohnon Bayer Zsolt és a népiek nevében folytatott hatalmi vita címmel, melynek apropóját az a beszélgetés adta, melyet Bayer Gulyás Mártonnal folytatott a várpalotai Trianon múzeumban a »népies-urbánus« vitáról.

Meggyőződésem, hogy a sok tekintetben feldolgozatlan téma, tehát a huszadik századi magyar progressziót „keresztény” és „zsidó” frontvonalakra osztó meghasonlás feldolgozásához nem volt megfelelő sem a helyszín, sem pedig a vitapartnerek.

A helyszín azért nem, mert bár a magyar parasztság sorskérdései tagadhatatlanul 1920 márciusa, azaz a trianoni szerződés aláírása után kerültek a figyelem középpontjába, ezek a népieket inspiráló problémák már sokkal régebben léteztek, érzékelték őket a századelő polgári radikális gondolkodói is.

A résztvevőkkel meg az a gondom, hogy mind a ketten, bár egymással szemben álló álláspontot képviselnek, a jelenlegi átpolitizált médiavilág aktív szereplői. Így már a képernyőn való megjelenésük polarizálta a nézőközönséget »Orbán-fanokra« és »Orbán-gyűlölőkre«. Hab a tortán, hogy Bayer Zsolt a hosszadalmas beszélgetésben rendre a két világháború közötti irodalmi világból merítette az érveit.”