Zseniális az ökológiai megtérés gondolata – vallja a közgazdász

„Miként értelmezhető egy világi közgazdász számára Ferenc pápa, Laudato Si’ enciklikája?

Úgy vélem, hogy ez nem elsősorban szakmai irányultság függvénye, hanem sokkal inkább nyitottság, a gondolkodásra és változtatásra való hajlandóság kérdése. Aki egy kicsit is törekszik arra, hogy a világ valóságát rendszerben lássa, annak »átjön« az ökológiai megtérésre buzdító üzenet és a teremtésvédelem fontossága.

Hogy látod: jó irányba halad a fenntartható fejlődés felé vezető úton Magyarország?

Az előző tapasztalat is rámutat arra, hogy egy sokszereplős modellben, a finoman hangolt makrorendszerekben, ahol minden mindennel összefügg – egy apró változás is nagy galibát tud okozni, ha nincs kellőképpen átgondolva! A környezeti krízis az ipari forradalmak kora óta, közel 250 éve tart. Amit évszázadok alatt rontott el az emberiség, azt ne várjuk, hogy egy-két év sikerül helyrehozni. Sokan elfelejtik, hogy a fenntartható fejlődés nagyon komplex folyamat, nem csak környezeti, hanem társadalmi és gazdasági aspektusa is van. Alapos körültekintést igényel a téma. Az nem fenntartható fejlődés, ha drasztikus lépésekkel megoldunk egy környezeti problémát, miközben a rendszer többi része megbillen. Például ha százezer ember elveszti a munkahelyét, majd feje tetejére áll egy régió vagy szektor élete. Pár hónap vagy akár néhány év távlatából különösen nehéz a változásokat kiértékelni. A másik, hogy Magyarország egy politikai közösség, az Európai Unió része, aminek nekünk is meg kell felelni.

Európa még mindig a szellem bölcsője, egy jó értelemben vett kísérleti laboratórium, amelyre a világ többi része figyel. A mi legjobb gyakorlatainkat fogják másolni például műanyagkérdésben. Feleslegesnek tartom a túlzott aggodalmaskodást, a kapkodás is veszélyes tud lenni. A világ sok részén még el sem kezdték, vagy éppen csak elkezdték az adott probléma megoldását. S akkor még mindig csak a nagyközösségek szerepvállalásáról beszéltem…Legalább olyan fontos az egyén felelőssége. A harmadik, amire már korábban utaltam, hogy olyan bonyolult problémahalmazban vagyunk benne, amelyben sokszor még egy-egy részproblémát is nehéz definiálni, és nincsenek kitaposott megoldási sémák. A Laudato Si’ arra hívja fel a figyelmet, hogy vagy együtt haladunk következetesen a fenntartható fejlődés felé vezető úton, vagy inkább előbb, mint utóbb mindannyian a saját konokságunk által írt drámának leszünk a főszereplői.

Mit tehetünk mi, hétköznapi halandók abban, hogy élhetőbb bolygót hagyjunk gyermekeinkre?

Zseniális az ökológiai megtérés gondolata, amit nem csak a keresztények értenek. Kirángatja az embert a hamis csodavárásból. Kifejezi azt, hogy az egyén nem rázhatja le a saját felelősségét, tevékenyen részt kell vállalni a megbomlott rend helyreállításában. A koronavírus-járvány egyik pozitív hozadéka, hogy felhívta a figyelmet a globalizáció hamis bálványára, és arra, hogy egy rosszul értelmezett létbiztonság pillanatok alatt össze tud omlani. Mivel mindenki más valóságot él meg, azt mondanám: legyünk nagyon kreatívak, és fedezzük fel, hogy mi mit tehetünk a hétköznapokban, akár apró dolgokban is. Úgy érzékelem, hogy a kisközösségek – legyen az játszótéri vagy lakóhelyhez köthető – nagyon sok tippet tudnak adni egymásnak. Járjunk nyitott szemmel és tegyünk közösen is a jövő alakításáért. Hihetetlen, hogy milyen sok erő és lehetőség van ebben! Mi legyünk az élő példa a jövő generációi számára.”