Arra hajlanék, hogy a reakciónkat erre a karikatúrára nem kellene túldagasztani.
„Miért hergelnénk magunkat bele olyan vitákba, amiből csak további adok-kapok származhat, előrelépés a megbékélésben biztosan nem? Valahol méltatlan is ez hozzánk, keresztényekhez. Más módszerekre, más nyelvezetre is adott a példa éppen az Újszövetségben. Például, vehetünk egy mély lélegzetet, és csakugyan tudatosíthatjuk, hogy mi hívő emberek bizony tényleg sebzettek vagyunk, de sebzettségünkből nagyon sok jó, úgy is mondhatnánk, áldás származik, például a Krisztus-függőségünk. Így működik az Isten Országa: gyengék, betegek, bűnösök közé telepszik le Jézus, és türelmesen hallgatja őket, néha a vádaskodásaikat is, a sok félreértést és az ellene furkálódók fárasztó projekcióit küldetésére vonatkozóan.
Jézus másokhoz közeltelepedős türelme azonban gyógyítja az embert. Most Máté meghívásának történetére gondolok például, ott volt Jézus a sok vámos között, és éppen ezt az újgazdag, másokat érdekből kiszolgáló pénzsóvár hazaárulót menti meg a teljes önmagába csavarodástól. Ne hergelődjünk tehát túl messzire Jézustól, hívő emberként maradjunk inkább tényleg közel hozzá, amikor ezt a karikatúrát és az ehhez hasonló megnyilvánulásokat látjuk. Tudjuk jól, hogy provokációról van itt szó, méghozzá abból a fajtából, amire ha feldúlva reagálunk, annál nagyobb kéjjel örül neki a szerző, illetve a lapszerkesztők és a megbízóik. Ezért a higgadtságot ajánlanám még annak tudatában is, hogy biztosak lehetünk: ezek az emberek, ha csak tehetik, újra élvezettel dörgölik majd belénk a lábukat. Mindezt éppen azért, mert ott tartanak, hogy ez a féle magatartás számukra valamilyen okból egyféle elégtételt jelent. Van ilyen.
Az más kérdés, hogy ez a beteges öröm már önmagáért is büntetés: itt tartanak, igazából ennyire telik nekik. Meg azért azt is érdemes szem előtt tartani, hogy ennek a beteges magatartásnak a részükről, ahogy a hívő embereket provokálják, bizonyára megvan a maga története, illetve előzménye, és ebben már nem biztos, hogy mi keresztények egészen ártatlanok lennénk. Bár meglehet. Sötét erők ugyanis mindig voltak, és ezekre az erőkre az jellemző, hogy meglehetősen kaotikusak, nem mindig van ok-okozati összefüggésük, rángatják az embert minden irányba, nem mindig lehet nyomon követni racionálisan, hogy mi miért és mire a válasz (egyes lélekbúvárok, akik hajlanak arra, hogy nagyon bízzanak a tudományos lélektan határtalan távlataiban, bizonyára nem fognak ezzel egyetérteni).
Én inkább arra hajlanék, hogy a méltatlan szellemi heveskedés és erkölcsi kioktatások helyett fókuszáljunk csak nyugodtan a sebzettségünkre, lelki alapbetegségeinkre, a függőségeinkre, mert ezek a kereszthez, az igazsággal való szembenézés pedig a feltámadáshoz vezet bennünket.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
