„Rendszerváltó politikusként, figyeled még egyáltalán, hogy mi történik a magyar parlamentben?
Ma is érdekel a parlamenti munka, ámbár korábban sokkal intenzívebben követtem. Viszonylagos rendszerességgel be is mentem az ülésekre, hogy közvetlen közelről – a vendégpáholyból – testközelből figyeljem a vitát, mert az egésznek teljesen más az atmoszférája, mint a televízió képernyőjéről nézve.
Persze a köztévé már jó ideje nem sugározza a parlamenti vitát. Nem úgy, ahogy a te idődben. Gondolod, hogy hiányzik?
Nekem nem, mert két éve be sem tettem a lábam a Parlamentbe. Semmi értelme, hogy ott legyek. Kicsit azon is csodálkozom, hogy az ellenzék még bejár.
Mert olyan gyenge, vagy olyan kevés a jogosítványa?
Is-is. A rendszerváltás környékén a fél ország követte a parlamenti munkát, néha izgalmasabbnak bizonyult, mint a krimik. Az emberek érezték, hogy a politika centruma a parlament, lélegzet-visszafojtva figyelték az ott folyó vitákat. Mára az egész súlytalanná vált, kiüresedett, érdektelenné lett.”