Ott, ahol

„Ahol az országot tíz éve vezető miniszterelnök anyák napján csak a fiúkat szült édesanyákat köszönti; ahol ugyanez a nagyfőnök az előző ciklusban azt mondhatta, azért nincs a kormányában nő, mert nem tudják kezelni a karaktergyilkosságot; ahol a parlamenti többséget adó párt tagjai önfeledten vihognak, ha a soraikban ülő házelnök kimondja, azt szeretnék, »ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk«; ahol ugyanez a Kövér László – miután a róla elnevezett showban Bayer Zsolt is szénné alázta az ellenzék soraiban dolgozó nőket – nyugodtan kijelentheti, hogy szánalommal tekint azokra a képviselőkre, akiknek a személyi száma kettessel kezdődik;

ahol az ország horgász nagykövete bajsza alatt somolyogva tűri, hogy bármi megtörténjen nőkkel, zsidókkal, melegekkel, csak a szivárványos pisztrángok jól érezzék magukat; ahol fideszes képviselők vígan mondhatnak olyanokat az Országgyűlésben, hogy aki sok gyereket szül, azt otthon sem fogják megverni, vagy hogy »attól, hogy ön szép, még nem következik, hogy ön okos«; ahol nem zavarják haza azt a fideszes képviselőt, aki elveri az élettársát, majd a kék foltokat a vak komondorra fogja,

s ahol minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját, és havonta legalább három nőt meggyilkol a férje vagy a volt férje, élettársa, volt barátja, alkalmi partnere,

szóval, ahol mindez megtörténhet, ott senki ne csodálkozzon, hogy a keresztényi értékek jegyében a férfitársak azzal alázzák porrá a KDNP frakció egyetlen nőtagját, hogy vele adatják be a családon belüli, különösen a nők elleni erőszakot elítélő isztambuli egyezményt végleg elutáló beadványukat, majd a Fidesz is kiállítja a maga női szónokát, hogy értsen vele egyet.”