Mire lenne jó a fővárosi sebességcsökkentés, mire jók a hirtelenjében felfestett biciklisávok?

„Ha a főpolgármester coming outtal támasztotta alá sebességcsökkentési javaslatát, akkor én sem titkolom tovább, hogy idestova 50 éve még a kertvégi házikóba is autóval járok. Próbáltam minden mást, de kénytelen voltam visszaülni a kocsimba. Annak ellenére, hogy amióta csak jogosítványom van, folyamatosan csodálkozom, hogyan szerződtetheti a Fővárosi Tanács, később az önkormányzat a világ forgalomszervezéshez legkevésbé értő tisztviselőit.

Az átkosban még úgy-ahogy értettem, párthűség, rendőrségi, netán ÁVH-s múlt, szóval oda tették a kádereket, ahol legkevésbé ártottak. Ez végül is bejött, hiszen össze-vissza tiltogattak mindent – erre szocializálódtak –, de a magyar virtus és ravaszság megoldotta a közlekedési nehézségek legtöbbjét. Persze a múlt század hatvanas éveiben úrvezetőnek lenni, saját autóval rendelkezni bűn volt, ha bocsánatos is. A közlekedés szervezőinek tehát parancsuk volt rá, hogy a forgalmat a teherforgalom (a termelés és a munkásság) javára gyámolítsák. Ebből máig élő hagyomány lett.

A szemetes autók kizárólag a munkába járás idején ürítgetik a kukákat, szép nyugodtan, kulturálatlanul. Mögöttük hosszú sorokban araszolnak a munkába tartók. Kicsit rosszabb a helyzet az építkezésekre érkező cement-, sóder- és téglarakományokat hordó monstrumokkal. Bizony meg kell várni, amíg kirakodnak. A különféle szervizelő munkások és kiskereskedők második sorban leállított furgonjai ugyanebből a mentalitásból merítik a bátorságot, hogy akadályozzák a többieket. Folytathatnám tovább, de ennyi is elég annak, aki már vezetett autót Budapesten. Szóval nem sokat változtatna a helyzeten a sebességcsökkentés. Mármint a lakosság helyzetén.”