„Orbán Viktor parlamenti szavazógépe elfogadta a Belgrád-Budapest vasútvonal fejlesztéséről szóló törvényt. A szerződést 10 évre titkosították, egy ültő helyükben kiemelt nemzetgazdasági beruházássá is nyilvánították. Így nem fenyegeti a projektet az efféle gigaberuházásokkal együtt járó időrabló huzavona, illetve kivédhető mindenféle ellenzéki és Soros-ügynök civilek esetleges akadékoskodása. Az ellenzék persze nemcsak a »törvényalkotás« módja ellen tiltakozott, hanem azért is, mert szerintük egyes számítások szerint 135 év alatt térülne meg ez a beruházás (de volt, aki kétezer évre taksálta ezt az időtartamot).
Ez is fontos szempont persze, de talán nem a legfontosabb. A baj ezzel a biznisszel inkább az, hogy fölösleges. Ráadásul egy világjárvány és válság idején elkötelezni a magyar adófizetőket egy a végösszegét tekintve – áfával, tokkal-vonóval együtt – akár ezermilliárdos hitelvállalásra: több mint bűn, hiba. Ma még senki sem tudja azt sem, hogy hogyan alakul át a globális gazdaság, megmarad-e a kínai export súlya. Legalábbis most sok elektronikai, autóipari multi igyekezett, igyekszik kiváltani a távol-keleti importot.
A »Kína kapuja leszünk Európába« pedig a délibábos álmok világába tartozik. Kína soha nem építene egyetlen »kapura«, és már jelenleg is többen jelentkezhetnének ezért a címért, Hamburg, Rotterdam, de Koper kikötőjétől akár a transzszibériai vasút szárazföldi kapcsolatáig. Szakértők szerint Pireuszból gazdaságosan legföljebb Prágáig, esetleg még Münchenig éri meg a magyar viszonylat felől szállítani a kínai árut. A hatalmas konténerszállító hajók pedig nagyságrendekkel több árut képesek egy fuvarral elszállítani, mint egy vasúti szerelvény.”