Május elsejére készülni kellett.
„Akik a rendszerváltozás után szocializálódtak, azoknak ez a nap egy obskúrus Ligetbeli összejövetel csupán, ahol műanyag virsli, langyos sör és sétáló múmiák fogadták az odatévedőt. Nem volt ez mindig így.
Mikor történetünk játszódik, a kései ’60-as években, a kádári konszolidáció idején – ami azt jelentette, hogy praktikus okokból abbahagyták a gyilkolászást – a legnagyobb ünnepek közé tartozott. Volt ugye még április negyedike, mikor meglehetősen egyedülálló módon megünnepeltették velünk a háború elvesztését és november 7., a nagyoktóberiszocialistának nevezett kommunista puccs aktuális évfordulója. (Ami önmagában is marhaságnak tűnt, hiszen az októberinek nevezett eseményt novemberben kellett ünnepelni.) Május elsejére készülni kellett.
Az egyes cégek pártbizottságai lázasan készítették a pártot és a nemzetközi proletariátust éltető táblákat, tribünöket ácsoltattak, ahonnan dolgozó népünk vezetői megtekinthették a felvonulókat és megnyugodhattak: minden rendben van, hiszen az alattvalók tömött sorokban, fegyelmezetten vonulnak, ahogyan kell.”
A Tisza Sziget elnevezésű eseményen elhangzott kijelentései nemcsak a demokratikus normák határait feszegetik, de egyben rámutatnak az egyetemi világ és a közélet közötti felelősségi határok súlyos problémáira is.
Helyzetjelentés három órával a posztom után, amelyben felhívtam figyelmet a tiszás propagandamédia hazugságaira.
Gyanútlan böngészés közben egyszer csak azon veheti észre magát az egyszeri internethasználó, hogy egy kétórás Castro-féle monológot hallgat a világrend liberális értelmezéséről.
Az az ELTE szégyene, hogy ez a figura ott állásban lehet.
A nemzetközi hálózat részeként Kéri is az EU szekerét tolja, hogy minél rosszabb legyen nekünk, magyaroknak. Horváth K. József írása.
Irina Verescsuk hivatalvezető-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy szerinte hiú ábránd a háború gyors befejezésében bízni.
