Danke schön, domnule Iohannis!

„Pedig most ilyen helyzet állt elő: miután Klaus Iohannis Orbán Viktor magyar kormányfőt is belekeverve a rendkívül színvonalas román belpolitikai sárdobálásba azzal a rablómesével próbálta a nyilvánosság előtt lejáratni a szociáldemokratákat, hogy azok el akarják adni a magyaroknak Erdélyt, ezzel uszítva egy kiadósat a magyarok ellen, a magyar nemzetben beindult a dacreakció, és visszahozott a sírból egy, már reménytelenül elveszni látszó kisebbségvédelmi kezdeményezést.

Mással nehéz lenne megmagyarázni azt, hogy a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott, a kisebbségek által jelentős számban lakott régiók számára különleges bánásmódot szorgalmazó európai uniós polgári kezdeményezéshez néhány nap alatt több százezer internetes aláírás gyűlt össze.

Mint ismeretes, a kezdeményezést meglehetősen gyér érdeklődés övezte, a szükséges egymillió aláírásnak két hete talán a fele lehetett meg – aztán Iohannis ripacskodását követően hirtelen özönleni kezdtek az internetes aláírások, így aztán a csütörtök éjféli határidőig csak online a szükséges egymilliónál több szignó gyűlt össze – miközben korábban papíron is sikerült több mint kétszázezret összeszedni.

Bár Izsák Balázs, az SZNT elnöke – talán saját szervezetének érdemeit kiemelendő – több nyilatkozatában is úgy vélekedett, hogy nem Iohannis magyarellenes ámokfutása hozta meg a magyarok aláírási kedvét, azért a reakciókat látva nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy a román elnök nagy mértékben hozzájárult a részsikerhez. Mert ne feledjük: valójában csupán részsikerről van szó: ahhoz, hogy az Európai Bizottság egyáltalán figyelembe vegye a kezdeményezést, hét EU-tagállamban kell elérni a támogatási küszöböt – márpedig ez eddig csupán a Magyarországon, Szlovákiában és Romániában sikerült.”