„A halálbüntetés kérdésének felvetése ma egyértelműen tabusértés. Nincs jogunk szabadon beszélni róla, nem lehet vele kapcsolatban önálló véleményünk. Meg kell hajolnunk egy hivatalos, vallásos jellegű »igazság« előtt: a halálbüntetés gonosz, az eltörlése jó dolog. Az európaiaknak tilos arra gondolkodniuk, hogy egy nap majd visszaállítható lesz a halálbüntetés, amelynek tiltását bevésték az emberi jogok európai egyezményébe, hogy kivonják az állampolgárok szuverén döntéseinek köréből. Ezzel nemcsak a demokrácia sérült, hanem egy furcsa jog is született.
Az abolicionista ideológia kezdete Cesare Beccaria olasz jogtudósig nyúlik vissza, de A halálra ítélt utolsó napja (1828) című regényével Victor Hugo inspirálta hatásos propagandával a halálbüntetéssel kapcsolatos fóbiát. A kitűnő író ezúttal szégyentelen manipulátor: csak a gyilkos sorsa érdekli, a gyilkosságot zárójelbe teszi, az áldozat iránt érdektelen. Se a bűncselekményre, se az áldozatra nem pazarol betűt, csak a gyilkost és annak szenvedését tartja méltónak az olvasói részvétre.”