Ambiciózus Európa vs. örökjáradék-kötvények

„Elcsépelt, de attól még igaz, hogy a koronavírus terjedésével kapcsolatos világjárvány és a következtében fellépő gazdasági válság korábban soha nem látott kihívások elé állítanak mindenkit, köztük országokat és nemzetközi szervezeteket is. Amit tapasztalunk, hogy a járvány terjedését lassító, a gazdasági következményeket úgy-ahogy tompító lényegi intézkedések eddig csak nemzetállami szinten történtek. Most úgy tűnik, hogy a válság egészségügyi részét a meghozott, néhol brutális intézkedéseknek köszönhetően sikerül keretek között tartani. Ez persze utólag nem vigasz annak a világszerte sok tízezer embernek, akik elvesztették szeretteiket az elkésett reakciók, a hanyagul betartott és betartatott szabályok, vagy a szervezetlenség következtében. Ha elcsendesednek a hullámok, remélhetőleg eljöhet annak is az ideje, hogy terítékre kerüljön a WHO munkájának és szerepének reális értékelése.

Ami a gazdaságot illeti, annak válságát elsősorban a járvány terjedésének megakadályozása érdekében tett intézkedések okozzák. Ennek következtében a normalizálódás is annak függvénye, hogy miképpen sikerül a vírust kordában tartani, mikor és milyen ütemben lehet a korlátozásokat feloldani, újraindítani az életet. Ezzel kapcsolatosan továbbra is rengeteg a bizonytalanság és találgatás, azonban az már most látható, hogy a gazdaság visszaesése, és az abból adódó problémák rendkívül súlyosak. Az IMF áprilisban globális szinten 3 százalékos visszaesést jósolt, míg az Európai Bizottság (EB) legutóbbi előrejelzése az EU szintjén 7,5, az euróövezet szintjén 7,75 százalékos zsugorodással számol. Közgazdászok között konszenzus mutatkozik abban, hogy mivel a válságot egy exogén, külső hatás okozta, nem pedig a gazdaság belső szerkezeti problémái, az újraindítás kulcsát a termelő, szolgáltató infrastruktúra és -kapacitások megőrzése, valamint a beindulást, a keresletet ösztönző támogatások jelentik. Ehhez pedig rengeteg pénzre van szükség.”