A szociologizáló hagyomány körvonalai

„A szerző kísérletet tesz rá, hogy nagyelbeszélést írjon a magyar nyelvű bölcselet egy jelentős szeletéről, amelyet a szociológiai gondolkodás határoz meg. A nagy ívű felvetés éppen úgy egy sajtóvita alapszövege, mint provokáció is a filozófiai hagyományokkal szemben.

A XX. század meghatározó magyar filozófiai teljesítményei szociológiai módszertanok erőterében rekonstruálhatók, s e módszertanokon keresztül feltárulnak a filozófiai és szociológiai fogalomalkotás szerves kapcsolódásai. Ám nemcsak a magyar filozófia- és szociológiatörténet kánonjai ötvöződnek így egymással, hanem kapcsolódnak a magyar eszmetörténet egyéb diszciplináris területeihez – így például a történetíráshoz, az irodalom- és művészettörténethez, valamint a politikai eszmetörténethez is.

A »magyar filozófia szociologizáló hagyománya« fordulatban mind a négy szó kulcsszó, s mindegyik igényel bizonyos értelmezést. Ez a hagyomány nem azért magyar, mert szerzői magyar származásúak, magyarul vagy Magyarországon írtak, vagy mert tudatosan »nemzeti filozófia« kidolgozására törekedtek volna, vagy mert magyar származásúak vagy hangsúlyosan magyar identitásúak lettek volna, vagy mert intézménytörténetileg magyar kötődésűek stb. Inkább arról van szó, hogy e hagyomány kibontakoztatói sajátosan közép-európai és azon belül a magyar életvilágból táplálkozó élményanyagnak köszönhetően fordultak szociológiai érzékenységgel filozófiai problémák felé. Ennek az élményanyagnak a magja pedig – Papp Zsolttól kölcsönzött fordulattal – az ész »mérhetetlen esendőségének tapasztalata«: az az élmény, hogy ebben a közegben a racionális érvelés hatástalan az organikusan vagy oktrojáltan rögzült szokásrenddel és szimbólumokkal szemben. Ennek az élménynek a háttere előtt a problémák megértésére és megoldására is alkalmatlannak tűnik a racionális rekonstrukció – a történeti-szociológiai rekonstrukcióval ellentétben.

E hagyomány azért filozófiai, mert vagy sajátosan filozófiai érdeklődés, vagy legalábbis impliciten hagyott filozófiai elköteleződések mozgatják: filozófiai problémák és megoldások megértésére, lehetőségfeltételeik és következményeik feltárására irányul. Konkrétabban olyasfajta kérdésekre, hogy milyen szerepük van filozófiai gondolatoknak és elkötelezettségeknek a történelemben; hogy mi a viszony az igazságok és feltárásuk folyamata között; hogy miként keletkezik elkötelezettség elméleti problémák ekvivalens megoldásai közül egyik vagy másik mellett; hogy mi a viszony esztétikai érték és időbeli megvalósulása (azaz a műalkotás) között; hogy az egyes műalkotások az esztétikai értéket hogyan fejezik ki eltérő módokon; hogy miért képesek egyes korok bizonyos művészeti ágakban magasabb esztétikai értékek megnyilvánítására, mint mások – és így tovább.”