A börtönbe zárt menekültek meg valóság nevű nagybátyánk…

„Előrebocsátom: sok esetben lehet az a helyzet, hogy a magyar hatóság téved. Ilyenkor mi is leírjuk, mi történt. (Mindenki tévedhet, minden ember hibázhat.) Itt, ebben az esetben viszont rohadtul nem tévedtek, egyetlen mozzanatban sem. Nomármost, Karzan, minden tiszteletünk mellett, Irakból származik, mint azt az interjú is alátámasztja, tehát, akárhogy is számolom, több ezer kilométert kellett megtennie ide, hogy lángoktól övezett kis országunk határain belülre kerüljön. Csakhogy. Vannak ezek a fránya határok. Tehát: Irak, Törökország, Görögország, Macedónia, Szerbia, majd Magyarország egyaránt a minimum távolságban benne van. Tehát, ha életét menteni – ami megérthető, normális ember ezt nem vitatja – óhajtotta, akkor éppen minimálisan négy darab országban megállhatott volna. De nem, Karzan átalment Törökországon, Görögországon, Macedónián, Szerbián, és itt állt meg.

Nem kell hosszú egyetemi fejtegetést írnunk arról, hogy a festői, sőt paradicsomi Németországba kívánt eljutni kicsiny, négygyermekes családjával Karzan. Karzan tehát nem az életét mentette – azt megtehette volna a fentebb felsorolt négy országban – hanem jobb életet szeretett volna biztosítani magának a fent említett négy gyermekével, s feleségével. Sok cikket olvastam a táborban a telefonon. Tudom, hogy Orbán Viktor utálja a muszlimokat és a menekülteket. Csak azt nem értem, hogy lehet ilyet gondolni. Hiszen vannak jó és rossz muszlimok, jó és rossz menekültek, ahogy van jó és rossz keresztény, és van jó és rossz magyar is. Nem értem – idézi a kiválóan megírt cikk Karzant. Van egy gond: Orbán Viktor nem utálja a muszlimokat, hanem kijelentette: szereti őket, ott, ahol vannak nagy tömegben. Ahol ő nem szereti őket – mármint nagy tömegben – az Magyarország. Merthogy Magyarország nem muszlim.”