1919. május 27. – A besszarábiai front

Napról napra Trianon

„A terv abból állt volna, hogy az orosz-ukrán hadsereg betör Besszarábiába és a közvetlen román törzsterületekre, míg egy másik közös magyar-orosz-ukrán haderő a cseheket próbálná meg feltartóztatni.

A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltását, valamint az északi hadjáratot, az ezeréves határ elérését a Kádár-kori szakirodalom olyan hadicélként ábrázolta, amely a világforradalom elősegítését célozta, valamint közvetlen kapcsolat megteremtését is remélte volna a szovjet-orosz Vörös Hadsereggel. Azt, hogy ennek május végén és júniusban már mennyi volt a realitása, nem érdemes részletesen elemezni (nem sok), de az 1919-es év történései között érdemes egy kitekintést tenni a besszarábiai frontra és Ukrajna helyzetére, mert hatással voltak a magyarországi frontok eseményeire, és még inkább a budapesti reményekre.

A Tanácsköztársaság létrejöttekor még egészen más volt a katonai helyzet, mint 1919 júniusában. Az egyetlen számba jöhető szövetséges ebben a korban eleve Oroszország, akár a fehérek, akár a vörösök. Fegyveresen az antant ellen ugyan a törökök is harcoltak, de az ő harcuk a legjobb esetben sem érinthette volna bármelyik magyar területet megszálló országot. A cári Oroszország által 1812-ben bekebelezett Besszarábiáról az oroszok a polgárháború egyik táborában sem óhajtottak lemondani, nem fogadták el Romániához csatolását. De ebben az időben a vörösök szövetsége a reálisabb, mert ők közeledtek hónapokig a magyar határ felé. A szovjet-oroszok 1918 novemberében támadták meg a háború alatt német felügyelet mellett létrejött, és a breszt-litovszki békét is jegyző ukrán államszövetséget. 1919 elején a vörösök Tiraszpol és Kisinyov magasságában állnak a Dnyeszter keleti partján. Mintegy Románia elleni nyitányként 1919 januárjában a Vörös Hadsereg néhány napra megszállta az észak-besszarábiai Hotin városkáját. De a szovjetek nem rendelkeztek erőkkel, hogy jelentősebb támadást végrehajtsanak. Közép-Ukrajnában sikeresebbek, február 3-án bevették Kijevet. A Vörös Hadsereg déli előretörése hatására a franciák csapatokat dobtak át Odesszába. Ebben az időben három francia és két görög hadosztály van Dél-Ukrajnában. Áprilisban a vörösök vereséget mérnek a franciákra, akik kénytelenek visszavonulni Ukrajnából. Tavasszal tehát az orosz szövetségben láthatott rációt az is, aki ideológiamentesen, csak Magyarország katonai védelme szempontjából nézte a dolgokat. Május elsején a szovjetek külügyminisztere, Georgij Csicserin ultimátumot is intéz Romániához Besszarábia kiürítését követelve. Ez természetesen nem történik meg.

A Tanácsköztársaság közvetlenül is tárgyalt a románellenes együttműködésről, ez tény. Szamuely Tibor május közepén utazott Ukrajnába, majd repült Leninhez és a hónap végén tért vissza. Szamuely azt akarta elérni, hogy a Tanácsköztársaság a szovjetekkel közösen dolgozzon ki egy tervet a román hadsereg harapóba fogására. A terv abból állt volna, hogy az orosz-ukrán hadsereg betör Besszarábiába és a közvetlen román törzsterületekre, míg egy másik közös magyar-orosz-ukrán haderő a cseheket próbálná meg feltartóztatni. Mihelyt elérték Románia belső részét, ott megpróbálnának helyi kommunista erőkkel forradalmat kirobbantani, így Romániát kiiktatnák, azután pedig Szlovákiát foglalnák el, kiszorítanák a cseheket, végül pedig a déli szerb-francia csapatok ellen indítanának támadást. De a hadihelyzet áthúzta ezeket a reményeket. A Magyarországra visszaérkezett Szamuely tájékoztatta a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanácsot, hogy a szovjet hatalom maga is nehéz helyzetben van, hathatós segítségre onnan nem lehet számítani.”