tízezrével írtak alá petíciót, zsidó szervezetek tiltakoztak a holokauszt relativizálása miatt – joggal! – , az analógia bejárta a világsajtót, és vélhetően maga Gáspárik is megköpködött. Meg az őt jelenleg mosdató erdélyi libernyákok is.
És abban igazuk volt, hogy a holokauszt relativizálása megengedhetetlen.
A sonderkommandóról még ifjúi fejjel Dr. Nyiszli Miklós „Orvos voltam Auschwitzban” című könyvében olvastam.
Csak emlékeztetésképpen idézném őt: „Alulírott dr. Nyiszli Miklós orvos, A. 8450 tetoválási számot viselő volt KZ fogoly, e szerzésemben megjelenő művet, mely az emberiség történetének legsötétebb lapjait foglalja magában, minden indulattól mentesen, a valóságnak megfelelően, a legkisebb túlzás és színezés mellőzésével írtam meg, mint közvetlen szemlélője és szereplője az auschwitzi krematóriumok és máglyák munkájának, melyeknek tüzében apák, anyák és gyermekek milliói enyésztek el.”
Gáspárik Attila ezt az abszolút, tehát összemérhetetlen szenvedést relativizálja.