Őszintén megvallva nem néztem meg, mit is mondott Gáspárik Attila plagizátor bohóc Münchenben egy Tisza-rendezvényen

2025. október 09. 14:33

Az emberiesség elleni bűnöket nem relativizáljuk. Sem a náci, sem a kommunista diktatúra által elkövetett bűnöket.

2025. október 09. 14:33
null
Demeter Szilárd
Vendégszerző

Őszintén megvallva nem néztem meg, mit is mondott Gáspárik Attila plagizátor bohóc Münchenben egy Tisza-rendezvényen. Már évek óta nem érdekel, hogy miről mit gondolhat, mert Gáspárik az a kategória, aki beszél, mert jár a szája, de nem mond semmit.

Bayer Zsolt tolmácsolásában figyeltem fel viszont egy új elemre a régi – Trianont és a nemzeti érzelmű szerzőket gyalázó – mantrájában.

Idézem Zsocát: „Nem bírja elviselni, hogy vannak erdélyiek, akik magas hivatalt, köztisztséget töltenek be Magyarországon, mint például Varga Zs. András, a Kúria elnöke, s ezeket az embereket Gáspárik sonderkommandosnak nevezte.

Kik is voltak a sonderkommandósok? Azok a zsidó foglyok, akiket a nácik arra kényszerítettek a koncentrációs táborokban, hogy elégessék a megölt zsidó foglyok holttesteit. Tehát, Gáspárik megfogalmazta a Tisza Párt nemzetpolitikai alapvetését: a Fidesz kormány náci, a külhoni magyarok a zsidók, a Fidesz kormányt Magyarországon támogató külhoni magyarok pedig a sonderkommandósok.

Erre azért kaptam fel a fejem, mert ugyanebből a történelmi időből vett analógiáért pár évvel ezelőtt a magyar értelmiség engem kiátkozott,

tízezrével írtak alá petíciót, zsidó szervezetek tiltakoztak a holokauszt relativizálása miatt – joggal! – , az analógia bejárta a világsajtót, és vélhetően maga Gáspárik is megköpködött. Meg az őt jelenleg mosdató erdélyi libernyákok is. 

És abban igazuk volt, hogy a holokauszt relativizálása megengedhetetlen.

A sonderkommandóról még ifjúi fejjel Dr. Nyiszli Miklós „Orvos voltam Auschwitzban” című könyvében olvastam.

Csak emlékeztetésképpen idézném őt: „Alulírott dr. Nyiszli Miklós orvos, A. 8450 tetoválási számot viselő volt KZ fogoly, e szerzésemben megjelenő művet, mely az emberiség történetének legsötétebb lapjait foglalja magában, minden indulattól mentesen, a valóságnak megfelelően, a legkisebb túlzás és színezés mellőzésével írtam meg, mint közvetlen szemlélője és szereplője az auschwitzi krematóriumok és máglyák munkájának, melyeknek tüzében apák, anyák és gyermekek milliói enyésztek el.”

Gáspárik Attila ezt az abszolút, tehát összemérhetetlen szenvedést relativizálja.

Se petíció, se tiltakozás. Nagy és árulkodó csönd van helyette. Ami viszont veszélyes.

A XX. század borzalmait európaiak követték el európaiak ellen. Azt az antiszemitizmust sikerült valamennyire visszaszorítani. Mostanság viszont azt láthatjuk, hogy a látensen azért csak meglévő európai antiszemitizmus találkozik az illegális migrációval importált antiszemitizmussal. Egymást erősítik.

Nem kellene visszajutnunk a kezdőkörbe.

Nekem keserű lecke volt, de egy életre megtanultam: az emberiesség elleni bűnöket nem relativizáljuk. Sem a náci, sem a kommunista diktatúra által elkövetett bűnöket. Mert azzal ugyanazon gonosz előtt nyitunk ajtót, ami a XX. században európaiak millióinak halálát okozta.

Ezt is ajánljuk a témában

Nyitókép: FOCKE STRANGMANN / AFP

***